A magyar ember

leírásokat és szerepelnek olyan sztereotípiák, amelynek a jelentését maga az előadó sem tudja(pl. Túl az Óperencián stb.) Népmeséink alapján rekonstruálható, hogy mitológiai világképünkbenközponti helyet foglal el az égig érő fa, amely jelképesen összeköti az eget és aföldet, azaz az Isten felső és az emberek alsó világát, gyökerei pedig a föld alatti világbanyúlnak. Az életfa népmeséinkben – keleti örökségként – az élet egyik meghatározó jelképekéntszerepel. A Nap mesebeli jelentése egészen különleges; a Rendet a Világosság szüli, aVilágosságot a Nap, így a meseszó nyíltan vagy burkoltan mindig a Nap körül forog. A fényelrablása a nap- és holdfogyatkozás metaforája. A fény elrablásáról szóló mesék alaptípusa azÉgitestszabadító. E mesékben sárkány, óriás, medve, tengeri szörny és az ördög a Napot, aHoldat és a csillagokat rabolja el.A hagyományos mesemondó alkalmak (a hosszú téli esték, a fonó, a fosztás stb.) napjainkraszinte teljesen megszűntek. Ma már csak néhány olyan mesemondó él, aki a szájhagyománybólismert meséket mondja tovább, többségük a most megjelenő mesegyűjteményekmeséit ismerteti.121