A magyar ember

A juhok tenyésztését teje, húsa és gyapja egyaránt indokolja, bőre ködmönnek és szűrnekkikészítve szőrével kifelé vagy befelé fordítva véd a hidegtől-melegtől. Őseink ideiglenesszállását a jurtát birkákból készült nemezből állították elő. Báránybőrből készültek dudáinkbőrzsákja, e bőrből vágták ki őseink a rátétes mintákat, amelyeket színezett bélhúrral vagylenfonállal varrtak rá az alapanyagra. A belekből kiváló húrok készültek az íjhoz, húsa finomeledel volt; megfőzve és megszárítva „húskonzervként” szolgált, faggyúját zsírzásra, puhításrahasználták, juhcsontokból gyöngyöket és játékkockákat készítettek. Külön érték volt akostök, amelyből élelmiszeres zacskót, később dohány-zacskót készítettek. A juhászok és aföldművesek jellegzetes ruhadarabja, a suba is a rackától származik. A magyar racka ridegentartható, betegségekkel szemben ellenálló tenyésztése mégis háttérbe szorult. Jelenleg amagyar birkaállomány 96%-a az importált merinó. 1798-ban a Helytartó Tanács kérdésére,hogy a „nemesb juhok szaporítását mily módon lehetne elősegíteni, mi annak akadálya”,Karcagról azt a választ kapták, Hogy „itten még mindig az úgynevezett magyar juhot tartanak,s a legelő mezőnek mennyisége és mineműségéhez és a nép szokásához képest legalkalmatosabbnakis gondolhatnak”. Györffy István írta , hogy „a pödrött szarvú magyar rackajuh,amelyből a Hortobágyon is már csak 2500 példány él, másutt sehol a világon nemtalálható... mégis ki hagyjuk veszni, mert nem külföldi, ennélfogva nem is lehet jó”. Afinom gyapjú iránti kereset növekedésével háttérbe szorult a magyar fajta tenyésztése, majd azötvenes években kifejezetten irtották, – mert ősi és magyar volt. 1870-ben Magyarországrackajuhállománya 4,5 millió fölötti volt, 1942-ben már csak 4000 példányt számoltak, 1949-ben már csak 1540 racka élt az országban. A jelenlegi adatok szerint újra 4500 a rackákszáma, mert a magyar értelmiség újra felfedezte az ősi és a népi értékeket. Újra divatba jött asubaszőnyeg, a cserge és akadtak tudósok, akik felkarolták a racka-ügyet. A Magyar RackatenyésztőEgyesület tagjai lelkesedésből és tiszta magyar érzésből újra „divatba” hoztákőseink e csodálatos állatát és újra látunk rackanyájakat az országban (pl. Somogyváry Győzőaz Alföldön új kulturális központot hozott létre a rackanyájak tenyésztése és gyapjánakfeldolgozása révén). 2000 április 13-án a franciaországi Poitiers közelében levő Vaslesközségben magyar rackafarmot avattak, ahol rájöttek e magyar fajta egyedülálló tulajdonságaira.E rackapark nemcsak turistacsalogatónak készült, hanem olyan helynek, ahol a magyarrackakultúra minden ágával foglalkoznak. Azt szokták mondani, hogy a racka a magyarember szimbóluma: gyapja nem a legfinomabb, húsa kemény és kicsit rágós, de a rackaigénytelen, mindenütt megél igen szívós és kiirthatatlan.- A kecske. „Kecske” szavunk ősi eredetű és krónikásainktól tudjuk, hogy őseink hoztak ismagukkal kecskét meg találtak is itt a Kárpát-medencében. Tenyésztése őseinknél feltehetőenjelentéktelen szerepet játszott, bár a kelet-európai majacki és dimitrovói lelőhelyen akecskeállomány jelentős volt. Őseinknek ázsiai tartózkodási helyén feltehetően a közép-ázsiai136