A magyar ember

A lovasnépek és a közelharcA világtörténelemben páratlan eset, hogy egy nép – a férfiak és a nők lóháton, az aggokés gyermekek szekéren – messze Ázsia felől Európa felé felkerekedjenek és az itt megtelepedettnemzetek között nemcsak új hazát szerezzenek, hanem azt minden támadássalszemben, immár ezeregyszáz esztendőn át meg is tartsák. Ezt tette meg a magyar.A honfoglaló magyarságot az új haza kiválasztásával, megszerzésével és megtartásával járóhatalmas, elsősorban katonai teljesítményre a szomszédainál értékesebb katonai tulajdonságaiképesítették. Ezek a katonai tulajdonságok a következők voltak:1. A magyarok katonasága a lovasságra épült. VI. Bölcs León bizánci császár írta: „Amagyarok nem kitartók gyalog megállni helyüket, mint akik gyermekkoruk óta lovagláshozszoktak”. Őseink megtalálták a paripának, mint katonai eszköznek nagy előnyeit; ezzel biztosítottáka hadviselés fölényét ellenségeikkel szemben. Amíg a germán páncélos lovasságánála ló elsősorban a védőfegyverzetet szállította, addig a magyar paripa maga volt a támadófegyver.A lovas taktika legfőbb eleme a lóhátról való nyilazás volt.2. Őseink harci ereje katonai erényeiben rejlett. VI. Bölcs León császár írja: „a magyarok nemolyanok, mint a többi népek, melyek egy vereség után le vannak győzve, hanem legfőbbiparkodásuk a vitézkedés... Egy fejedelem alatt élnek, ki kemény fegyelemben tartja őket. Enép, melynek vétkeseit főnökeik kegyetlen és súlyos büntetésekkel lakoltatják, a bajt, afáradtságot nemesen tűri, a hideget és a meleget kiállja, s a szükségbeli fogyatkozást, mintpusztanép fel sem veszi... Karddal, íjjal és kopjával fegyverkeznek... Nagy szorgalmatfordítanak a lóhátról való nyilazásra... Óvatosak és kitartók”.203