A magyar ember

korszakától egészen napjainkig. Hogy a tulipán, mint díszítőelem milyen mélyen konzerválódottnépi kultúránkban, legfőbb bizonyítékát abban látjuk, hogy a keresztény kultúra és a„magasművészet” korstílusainak az ősi világszemlélettel ellentétes minden fölényes hatásaellenére a tulipán-motívum fennmaradt minden népművészeti tájunkon olyan egyszerű formábanés alkalmazásban, mint amilyent ősi népdalaink elemeiben és felépítésében tapasztalhatunk.Fennmaradt, mert a nép sok elnyomása között felismerte ősi jelentését, benne népi érzéseinek,vágyainak szabad kifejezési eszközét látta, ez elevenítette fel azt a mélyen konzerválódottközösségi érzést, melyet még a keleti puszták élménye alakított ki a magyar nép lelkében.Népi díszítéseinken valóban igazolható, hogy a magyar nép a keleti tulipánformát konzerváltahagyományaiba és ez tartalmat és belső jelentést tulajdonított neki. Hogy növénymotívumoktapasztalatai alapján sajátos természeti tájak jellemző növényei voltak, azt a művészetből vetttényekkel igazolhatjuk. Szinte minden földrajzi tájnak volt egy-egy jellemző növénye, melymennyiségével, képzeletet felkeltő alakjával és színével magára vonta az élményei kifejezésérevágyó ember figyelmét. Ilyen növény volt a trópusi Egyiptom lótuszvirága, az asszírokpalmetta-növénye, a pálma, a kínaiak bambusznádja, a japánok cseresznyevirága, a görögökakantusza, a mediterrán népek babérja és a mérsékelt égöv lakóinak a cserfája stb. A pusztaivad tulipán így vonta magára a belső- és középÁzsiai lovas figyelmét. A magyar nép ezerévekig élt a vadtulipán előfordulási tájain, ezért naiv feltételezés az az állítás, hogy a szomszédnépekkel ellentétben csak ő nem alkalmazta népművészetében a tulipánt és azt maihazájában vette át. Közismert, hogy a tulipán az egész Kárpát-medence összes magyartelepülésitájain díszítő motívum. Németh Gyula történész szerint „a magyar őstörténet számára atulipán díszítő elemből és a vadtulipán növényföldrajzából levonható irány ugyanúgy Belső-Ázsia és Közép-Ázsia felé mutat, mint az embertan, a népköltészet, a népdal és mindentörténeti forrás maga is.155