A magyar ember

A cseresznye (Prunus avium L.) és a meggy (Prunus cerasus L.) talán Elő-Ázsiából vagyNyugat-Ázsiából származik, de korán bekerül Európába. A madárcseresznye a Kárpátmedencébenőshonos; hazai első előfordulását a kőkorból ismerjük. Fonyód-Bélatelepről VII-IX. századi cseresznye-magleletünk származik. A meggy a középkortól a hazai szőlőketszegélyező gyümölcs volt , bort- és pálinkát főztek belőle, kocsányából gyógyszer készítettek.Első írásbeli előfordulása a XIII. századból származik. Ősi magyar cseresznyefajtáink:Glocker óriás, Májusi korai, Ölyvedi fekete és Porcogós cseresznye. Ősi magyar meggyfajták:Aratómeggy, Pipacsmeggy, Korpádi meggy, Cigánymeggy, Halyagmeggy és Spanyolmeggy.A közönséges dió (Juglans regia L.) ősi gyümölcs; az ókori Kínában éppúgy ismerték, mint aKözel-Keleten. Elsődleges géncentrumának a Kaukázust és Kisázsiát feltételezik; a Kárpátmedencébenaz újkőkor óta ismert gyümölcs. „Dió” szavunk ótörök eredetű; őshazánkbannyilván ismerték e gyümölcsöt. Középkori okiratainkban „dyo”, „gyia”, „gyio”, „dia”, „gia”,„gyofa” és „gyabukar” néven fordul elő. Első említése 1015-ből a pécsváradi alapítólevélbőlszármazik. Ősi diófajtáink: a Milotai dió és a Sebeshelyi gömbölyű és hosszú dió.A termesztett szilva (Prunus domestica L.) „keleti eredetű”; ennél pontosabbat botanikusainknem tudnak mondani. Hazai legkorábbi leletünk a bronz-vaskorból származik. Hazainemesítése világhírű lett. Ősi magyar szilvák: Besztercei szilva, Boldogasszony szilvája,Duránci szilva, Nyári aszaló, Penyigei szilva, Sár(ga) szilva és Vörös szilva.- A szőlőművelés és a bor készítése. A rómaiak által Pannóniában termesztett szőlő megérte amagyarság bejövetelét. A szőlő-termesztés és bor-készítés összes magyar szava török eredetű(szőlő, bor, csiger, ászok stb.), ebből következik, hogy őseink ismerték a szőlőtermesztést és abor készítését. A magyar szőlőművelés kettős gyökerű; a nyugati területeken bizonyos rómaihagyaték őrződött meg, míg a Gyöngyös környéki, a tokaj-hegyaljai Kelet, Belső-Ázsia felémutat. A szőlő eredetét illetően kétféle nézet uralkodik; az egyik szerint őshazája a Kaukázus,Perzsia és a Földközi-tenger vidéke volt, ahonnan a legkorábbi termesztett szőlőmagok a Kr.előtti V-IV. évezredből származnak, amelyek átmenetet képeznek a ligeti szőlő és atermesztett szőlő között. E nézet szerint a szőlőművelés terjesztésében az egyiptomiak, agörögök és a rómaiak mellett a kisázsiai népek, a türkmenek, a tádzsikok és az özbegek vettekrészt. A másik nézet szerint a szőlő őshazája Közép- illetve Belső-Ázsia, „Ázsia Szíve”, aTurfán-medence. Turfán egy részét régen is – és ma is – „Tokaj”-nak nevezik; itt „a szőlőtőkénrajta hagyják a termést, míg az meg nem töpped, majd belőle édes, émelyítő italtkészítenek”. Kínai Évkönyvekből tudjuk, hogy a kínaiak négyezer éve ismerik a szőlőt és abort. Amíg az európai borok „szárazak” voltak, addig az ázsiai borok édességükről voltakhíresek. Ménandrosz erről így emlékezik meg: „A magyarok lakomához láttak... bort ittakugyan, de nem olyant, amilyent nálunk szőlőből préselnek. Valami más barbár édes itallaltöltötték meg magukat”. Dzsajháni megjegyzi, hogy „a magyarok itala mézből készült”,Anonymusnál pedig azt olvassuk, hogy „húst, halat, mézet ettek és bőven volt fűszeresboruk”. A belső-ázsiai hunok „bor tengri”-nek nevezték a hajnal istenét, amely szó egyúttal a„fehéres szürke” színt jelentette, amely feltehetően a forrásban levő bor habjára utal. Később abor a belső-ázsiai hun és török népeknél már magát az italt jelentette. A XI. századi, majdkésőbbi magyarországi híradások szőlőhegyekről, szőlőművelésről és bor-készítésről tesznekemlítést.A bortermő szőlő (Vitis vinifera L.). A paleobotanika szerint a Cissetes nemzetség, amelybőla vitis vette kezdetét a Kréta-kor végén jelent meg. A Kárpát-medencéből is származnak azalsó-oligocén idejéből szőlő-mag lenyomatok (Vitis hungarica Andr. N. Sp.), de a tertiervégén itt kipusztult a Vitis silvestris Gmel. Bortermő szőlőmagok a Kárpát-medencéből már arómai kor előtt is kerültek elő. Domitianus császár tiltotta ugyan a tartományokban aszőlőtelepítést és termesztést, Probus császár viszont Pannóniába sok szőlőt telepíttetett. Az175