A magyar ember

Őseink játékaiA játék a művészetek rokona. A játéknak is vannak ősinek mondható megnyilatkozásai ésvannak a műveltség magas fokán álló játékok. Az ősi „természeti” népek és a gyermekek lelkivilágaigen közel áll egymáshoz. Az egyén a maga fejlődése során bizonyos mértékig megismétliaz emberiség sok ezer éves útját. A gyermek játéka az emberi lélek mélységéből fakad, az ősiösztönök természetes megnyilvánulása. A játéktevékenységet a természet parancsolja, hiszenmialatt a gyermek játszik, abban nemcsak kedvét leli, hanem számára testi-szellemi fejlődést isjelent. Mivel a játék indítéka minden gyermekben ugyanaz, az egyes népek játékai között sok ahasonlóság, de ezen túl a játékok és játékszerek vizsgálata során sajátos népi-nemzeti elemekkel éssajátosságokkal is találkozhatunk, amelyek elkülönítik egymástól az egyes korok és egyes népekjátékait. A játékszerek anyagát a földrajzi környezet határozza meg; a játék-tevékenységbenuralkodó utánzási hajlam pedig kielégíthetetlen szomjúsággal szívja föl és foglalja játékba az illetőnép történeti sorsa alatt kialakult tárgyi világának és szellemi hagyományainak elemeit. Ahogyan amagyar gyermek mai játéka a magyar föld állat- és növényvilágát, természeti jelenségeit, a magyarnép foglalkozásának tárgyait, műveleteit tükrözi, úgy megcsillannak benne a magyar nép hiedelmeinektöredékei, emlékei, népköltészeti és népi táncainak régi elemei és nyelvünk ősi maradványai.Lázár Katalin az 1990-es években több, mint háromszáz sajátosan magyar játékot tudottösszegyűjteni, ami azt jelenti, hogy a magyar játékkincs mennyisége és színessége a világonegyedülálló. Hogy megmaradtak ősi és régi népi játékaink, annak egyik oka, hogy több, mint a feledallamos, illetve ritmikus, egyedülállóan magyar. Mivel a gyermekeket játékaiban nem zavarja ajátékok érthetetlen szövege, azért azokban sokszor torzult formában, de ősi – főleg ősvallásos –szövegek őrződtek meg. Amikor ősvallásunkat a kereszténység felvételekor tudatosan kiirtották, agyermekeknek senki sem tilthatta meg, hogy tovább ne énekeljék a naphívogató „Süss fel Nap”, agyógyító „Síppal, dobbal nádi hegedűvel”, a rontás ellen védő „Fordítva vettem föl ruhámat,szerencsém lesz” és a túlvilági lényekkel kapcsolatot tartó „hókusz-pókusz”, „abrakadabra” és„csiribí-csiribá” szövegeket. A gyermekek lelkivilága nem változékony. Minden gyermekbebelekódolódtak bizonyos ismeretek és a találékonyság. Ahogyan elmúlt ezer esztendőnk megőriztenépdalainkat, népballadáinkat, ételkultúránkat és hiedelemvilágunkat, úgy a magyar gyermek azadott körülményekhez alkalmazkodott játékkincsét adta át a mának.Őseink gyermekjátékai nem maradtak fenn, de a játszás ösztöne benne él a magyar gyermekben.Talán nem véletlen, hogy honfoglalás kori gyermeksírokból – egy-két asztragalust és birkatérdkalácsból faragott játékot kivéve nem kerültek elő játékok. A lovas népeknél a gyermek ma is 5éves koráig „azt csinál, amit akar”, nem „idomítják” őket. Hat éves korukban a fiúk övet kapnak ésettől az időtől kezdve „akár a házasságkötésre is alkalmasak”. A nagyobbacska fiúk birkák és bárányokbekergetésével, nyereggyakorlatokkal, az ostorral és a pányvával való bánás elsajátításával ésbirkózással készülnek az életre. A fiúgyermek életében fordulópontot jelentett az ún. „lovasítás”,amikor ünnepségek keretében általában 5 éves korában megkapta első lovát és elkezdték a gyereketa lóhoz szoktatni. Ettől kezdve a gyerek élete jelentős részét lovon töltötte, gyermekíjakkalonnan célzott egerekre és ürgékre. Aztán gyermekeink korán megtanulták az íjászatot, előbbfűzfaíjat használtak, majd hamarosan valódi íjat kaptak.Ősi és egyetemes jellemzője a gyermekeknek, hogy a játékaiban különösképpen vonzódnak azállatokhoz, játékaik között ott találjuk azoknak kicsinyített másait. A magyar gyermek környezeteföldjének anyagából – porból, homokból, sárból, kavicsból vagy növényi termékekből (nádból,vesszőből, napraforgóból, cirokból) formázza környezete állatait: a lovat, a tehenet, a libát, a farkastés az őzt. Mondókáit is ezekhez idomítja; a bika, a pulyka, a gólya, a fecske és a héja hangjátutánozza. Figyeli a sárgarigót, a pacsirtát és a bárányt; játékaiban is ezeket szerepelteti. A magyarfiúcska számára különösen kedves játék-lova, a leánykák pici sulyokkal mosnak, homokból búbos122