A magyar ember

A moldvai csángók a mohácsi vészig a magyar királyok védelmét élvezték, papjaikat azanyaországtól kapták. Ez a támogatás az ország három részre szakadásával megszűnt; a falvakmagukra maradtak és elszigetelődtek az őket körülvevő idegen tengerben, magyar nyelvűiskoláik megszűntek. Moldva és Havasalföld ortodox keresztény vallás ellensúlyozásáraRóma misszionáriusokat küldött a moldvai csángók közé, de az 1623 és 1859 között küldöttötven missziós pap között egyetlen magyar sem volt. Ennek ellenére meg tudták tartani rómaikatolikus vallásukat. 1884 óta Iasi-ban (Jászvásár) római katolikus püspökség működik, aholaz eszes csángó-magyarokból román papokat nevelnek. 1950-ben az utolsó magyar iskoláik ismegszűntek és ősi népviseletüket is a ‘70-es években kezdték levetni. A román statisztikákszerint 250 000 katolikus él Moldvában; a becslések szerint ennek egyharmada – 80-100 000– beszél magyarul.Néprajzilag megkülönböztethetők a Tatros-, az Uz-, a Szalonc-, az Ojtoz- és a Tázló-völgyeibenélő „székelyes csángók”, ezeknek anyagi kultúrája némi hasonlóságot mutat a csíki ésháromszékivel; az Aranyos-Beszterce torkolatvidékén Bákó város közelében lakó „délicsángók”; és a Moldova folyó Szeretbe ömlése táján, Románvásár közelében élő „északicsángók”. A csángóság évszázadokon keresztül megmaradt a földjét túró parasztnak, minekkövetkeztében meg tudták tartani ősi eszközeiket és ősi földművességüket. A tanult iparosokés kereskedők, az értelmiségiek és a birtokosok folyamatosan elhagyták őseik földjét.- A bukovinai eredetű csángók. Amikor Mária Terézia elhatározta a keleti végek megerősítését,1760-ban generálisát, báró Buccowot (Buckow-ot) határőrség szervezésére a Székelyföldreküldte megsértve ezzel a székelység legszentebb jogait. A királynő tanácsosainakjavaslatára Csíkmádéfalvára gyűjtötte össze a székelyeket, hogy népgyűlésen vitassák meg akialakult helyzetet. A sikertelen kísérlet után a királynő újabb szervezést rendelt el katonaikísérettel. A Mádéfalván csoportosan összegyűlt székelyeket 1764. január 6-ról 7-ikérevirradó éjjel a császári csapatok megtámadták és sok székely-magyart lemészároltak; a fegyvertelenemberekre ágyútüzet nyitottak és a házakból kijövő asszonyokat és gyerekeket lekaszabolták.E siculicidium (székelygyilkosság) hozadéka 186 halott, 34 sebesült és 400fogoly volt. A maradék lakosság Moldvába menekült, ahol Hadik András altábornagy amoldvai bojároktól kapott földbirtokokra telepítette le őket, ahol Fogadjisten, Istensegíts,Józseffalva, Hadikfalva és Andrásfalva községeket alapították. Hivatalos visszatelepítésük az1800-as években kezdődött; 4000 székely-magyart az Al-Duna menti Hertelendyfalva,Sándoregyháza és Székelykeve községekbe telepítettek – ezek az „al-dunai székelyek”, –1883-ban további 3000 telepes költözött Krassó-Szörény megyébe, az Arad melletti Gyorokraés Agokra, majd továbbiak 1888-1892 között Dévaványára, 1892-ben a Hunyad megyeiVajdahunyadra, 1900-ban a Temes megyei Babsára, a Kolozs megyei Vicére és a Beszterce-Naszód megyei Magyarnemegyére. A Moldvában maradt bukovinai csángók élete a két világháborúközött ellehetetlenedett; a II. Bécsi döntés lehetővé tette számukra, hogy az akkoriMagyarországra költözzenek. 1941 májusában mind az öt falu népét Bácskába telepítették,ahonnan 1944-ben mindenüket hátrahagyva menekültek a visszatérő szerbek elől. Tengernyiszenvedés és hányattatás után 1944 tavaszán a Völgységben, Baranya, Vas, Veszprém, Zala,Fejér és Bács-Kiskun megyei falvaiban leltek végleges otthonra. A ‘60-as években sokantelepültek Budapest környékére, pl. Érdre.- A hétfalusi csángók („barcasági magyarok”). A hétfalusi (Siebendörfer vagy Sapte Sate-i)csángók a XI. századi magyar-besenyő határőrök maradékai, akik a Barcaság délkeletiszegletében Brassó közelében Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, Hosszúfalva (ma: Szecsele),Brassótól távolabb Tatrang, Zajzon és Pürkerec önálló településein laknak. E területekenközelében ők lakják Apáca, Krizba, Barcaújfalu, Halmány és Székelyzsombor falvakat is. Azeredetileg gyér határőr-lakosság a kora Árpád-korban a Dél-Erdélyben lakó székelyekkelgyarapodott és mai településeik a XIII. században alakultak ki. Az oklevelek csak „székelyek-65