A magyar ember

koronáztatja magát; ez a német-római császárság születésének dátuma. Az új császár könyörtelenharcot folytat az Elba menti szlávok, a csehek és a lengyelek ellen. Ibéria mór kézbenvan és megindul az új szellemi pezsgés. Skandináviában a viking uralkodók sorra megkeresztelkednek.Ír területen norvég királyság áll fenn. I. Alfréd angol királynak megalázó békétkell kötni a behatoló dánokkal. A cseh törzsfők és részfejedelmek hatalmát a X. század elsőharmadában II. Vratiszláv fejedelem fia, Vencel töri le, majd utódai – a Boleszlávok – egyesítika cseh földet. A X. század végén a cseh fejedelem a német császár hűbérese lesz. A lengyeltörzsek Krakkó székhellyel és Nagy-Lengyelországban központosulnak, a 30 törzsi szervezeteta Piaszt dinasztia csak a X. század végén tudta egyesíteni. 966-ban I. Mieszko felveszi akereszténységet, szövetkeznek a németekkel és a X. század végén keresik a magyarokbarátságát, de erejük felmorzsolódott és kénytelenek elismerni a német császár fensőbbségét.A magyarság szervesen illeszkedik be az európai képbe, bár a magyarság történetének sokEurópában nem ismert sajátsága volt. A magyarok Nyugat-Európában alig fél évszázaddal anormann „kalandozások” után jelennek meg. Európa a két nép cselekedeteit gyakran összemossaés az akkori keresztény felfogás szerint úgy véli, hogy mindkét népet az Apokalipszislovasaiként Isten küldte a bűnös emberiség megbüntetésére. A magyarság egy szétesettEurópába érkezett, amely soha nem tudta megbocsátani más mentalitásunkat, máskultúránkat és keleti vitalitással rendelkező magyarságunkat.- A magyar honfoglalás előzményei. A magyar honfoglalás európai jelentősége abban áll,hogy egy Belső-Ázsiából elindult és Európa és Ázsia határán kialakult nép a Kárpátmedencébenszilárd jogállamot hozott létre, amely egy évezreden át a Szent Korona alátartozó népek között olyan viszonylagos békét és jogokkal biztosított együttéléstteremtett, ami felé Európa népei ma törekednek. Az önállóvá vált, egységes etelközimagyarság felelősséggel gondolkozó vezetőiben a 890-es évek elején már tudatosodott az újhazába költözés igénye. Felmérték, hogy akkori szállásaik nem nyújthatnak számukra hosszúidőre békés és biztonságos hajlékot, hiszen Etelköz határait nem lehetett biztonságosanvédeni. Ezzel szemben a Kárpátok hegyszorosainak elzárásával elejét lehetett venni a váratlanrajtaütéseknek és ennek a földnek a képe teljesen megfelelt a magyarság ősi gazdálkodásának;nagy kiterjedésű, dús, füves legelők és jó szántóföldek álltak rendelkezésükre, és ez volt az aföld. ahova a magyarok „ősei” – a hunok is – eljutottak. A Kárpát-medence tulajdonképpen anagy eurázsiai sztyepnek a legnyugatibb része. A magyarok vezetői tudták, hogy ezt a területetkönnyen birtokba vehetik, hiszen egyrészt nem volt szilárd katonai hatalom a Kárpátmedencében,másrészt pedig ott olyan népek (hunok-avarok) élték békés földműves ésállattartó életüket, akik korábban szintén valamely belső-ázsiai törzsszövetségből váltak ki;életmódjuk és kultúrájuk sokban hasonlított a magyarokéhoz.42