A magyar ember

A csángókMagának a „csángó” szónak a jelentése máig nem tisztázott, vannak, akik annak „kóborló”,„vándorló”, „csámborgó” jelentését vallják, mások a „csonk” eredetet magyarázzák. Az embereknagy része a „csángó” szót automatikusan a moldvai csángókra alkalmazza, holott e névalatt egyrészt olyan magyarokat értenek, akik a moldvai és havasalföldi területen élnek, de eza székelyektől különvált magyar csoportok összefoglaló neve is ez. Az elnevezések abbanegyeznek meg, hogy olyan néptöredékről van szó, amely az anyaországtól távol, idegen környezetbenmáig megőrizte sajátos etnikai jellegét, ősi nyelvjárását, anyagi- és szellemi kultúráját.1. A moldvai csángók (moldvai magyarok vagy moldvai székelyek). Kevés olyan szomorú éshányatott sorsú nép él Európában, mint a moldvai csángó. Az évszázados üldöztetések miattkitörölhetetlenül beléjük vésődött az idegentől, ismeretlentől való félelem, gyanakvás. Acsángó-magyarok Európában egyedülálló ősi népcsoportot képviselnek. Nevükkel először1443-ban találkozunk, majd 1553-ban egy erdélyi oklevélben bukkan fel a „csángó” elnevezés.Eredetüket illetően sok nézet kelt lábra, melyek mára abban kristályosodtak ki, hogy amoldvai csángók legkorábbi csoportját a Kárpát-medencébe be nem jött magyarok alkotják,de vannak közöttük Erdélyből kitelepített székelyek és más kitelepített vagy kitelepült erdélyicsoportok is. Genetikailag a honfoglalás kori magyarság génösszetételét és élettani jegyeittükrözik és e jegyek azt bizonyítják, hogy „legalább 750-1000 éve – vagy régebben – egyhelyben laknak” (Czeizel Endre). E honfoglaláskor határőrként kinnhagyott magyarok a sokévszázados elszigeteltség következtében mindmáig megőrizték a régi, ősi magyar nyelvet,népművészetet, hiedelemvilágot, vallást és zenét.64