A magyar ember

lásához legalább három törzs szükséges. A honfoglalók lélekszáma a három kabar csoporttalegyütt –, amint már említettük – 500 000 körüli volt. Ekkora nép nem élheti ősi ázsiaiéletmódját, hiszen csak évi sószükséglete 250 tonna; ennek beszerzését meg kell szervezni.Százezernyi katonának nem lehet hevenyészve vasat előállítani és fegyvert készíteni, hiszencsak a nyílhegyekhez 50 tonna vasra, 500 000 munkaórára és 250 nyílkovácsra lenne szükség.Ekkora létszámú népet meg kell szervezni, irányítani kellett; létre kellett hozni az igazságszolgáltatási,vallási, állattartási, kereskedői rendszerét.Őseink társadalmi rétegzettségeA magyar társadalom szerkezetét a mongol, a belső-ázsiai türk és a kazár minták pontostükörképeként foghatjuk fel. Sokszor és sokan felvetették a kérdést: mi volt az oka annak,hogy egyedül a magyarság tudott Európa szívében idegen, ázsiai népként megmaradni. Akutatók többsége ezt azzal magyarázza, hogy ennek oka az, hogy egészen az államalapításigmeg tudták tartani ősi belső-ázsiai családi-nagycsaládi-nemzetségi-törzsi és törzsszövetségirendszerüket.- A család vagy „kiscsalád”. A családhoz – akár manapság – az apa, az anya, a gyermekek éslegtöbb esetben a nagyszülők tartoznak. Egy család kötelékében általában 6-8 ember élt és él.A házasélet őseinknél, mint minden belső-ázsiai népnél tiszta volt, erkölcsi felfogásuk eszinten magas fokon állt. A magyarok őseinél szigorú egynejűség uralkodott; a férfiakasszonyaikat komolyan megbecsülték. A „feleség” szó a „fél”-ből származik, amely mutatja,hogy a feleség élettárs és egyenrangú fél volt. A vagyon megosztása akkor következett be,amikor a család túlszaporodott, ilyenkor a családfő „kenyeret tört”, majd egyenlően felosztottavagyonát fiai között. A legkisebb fiú választhatott először a vagyonból. A lányoknem örököltek, ők csak hozományt kaptak férjhezmenéskor. A családfő halála után vagy alegidősebb testvér, vagy a következő elsőszülött fiú lett az örökös; a családfő többnyire máréletében kiválasztotta utódát.- A nagycsalád vagyon-, vér- és munkaközösséget jelentett; a nagycsalád tagjait a közös őstudata kapcsolta össze. Egymás közelében laktak, azonos volt a termelés irányítása. A vagyonnem tagolódott szét, hanem a földeket közösen művelték. Az ideiglenes megosztás „nyilak”(osztályrészek) szerint történt. A nagycsalád élén a munkaképes családfő állt, aki arangidősebb vagy legértelmesebb tagja volt a közösségnek; ő irányította a nagycsalád életét ésellenőrizte a munkákat; halála után fia vagy veje vette át a vezetést. A rangban a családfő utánkövetkező családtag végezte a gyakorlati munkát és beszámolt a családfőnek. A nagycsaládtagjai – akik 25-30 körülien voltak – szigorú hierarchiába szerveződtek és ezt az élet mindenterületén pontosan betartották. A nőknek tulajdonai csak a személyes ékszerei és a háztartásieszközök voltak. A nő a család tulajdona volt és éppúgy öröklődött, mint bármely vagyontárgy.A nagycsalád tagjai házközösséget alkottak; egy „tűzhely” körül éltek. Minden nagycsaládnakállandó téli szállása volt; innen a legeltetési időre a nagycsalád férfitagjaiállataikkal zöld legelőkre vonultak, de ősszel visszatértek a nagycsalád több tagjához.- A nagycsaládok nemzetségekbe tömörültek; egy nemzetségbe azok a rokonok tartoztak, akikmár nem alkottak egy háztartást, már nem éltek szorosan együtt, de a közös ős – a közös név –, avérségi kapcsolat még összetartotta őket és ezt a gazdaság és a jogvédelem terén fenn istartották; pl. a nemzetségen belüli házasság tilos volt, viszont a nemzetségi temetőkbe nemtemethettek idegen nemzetségbelit. A nemzetségfő legfontosabb feladata a bíráskodás volt,rendelkezett a nemzetség közrendi tagjaival és körülötte kíséret alakult ki. Egy-egy ősmagyarnemzetség 1-2000 főből állt.181