A magyar ember

Ősi magyar népművészeti stíluselemekA szimbolikus gondolkodásmód, a köznyelvi képes beszéd és a rajzolt jelképek évezredek ótaaz emberiség közismert és nélkülözhetetlen eszközei. Ezt az eszköztárat megismerni annyitjelent, mint a kultúra egyik fontos beszédmódját megtanulni és megérteni a gondolat kifejezésénekegyedül az emberre – adott esetben a magyar emberre – jellemző módját. A szimbólumlegfontosabb tulajdonsága –, mint minden jelé –, hogy helyettesít valamit. A tárgyak, azállatok, a virágok valamilyen elvont eszme jelképei. Az emberi kultúra elválaszthatatlan ajelek és a jelképek használatától. Jelképeink alakítják a mi világunkat, de mi is alakítjukjelképeink világát. A jelképek vállalásával a közösséghez való tartozásunkat hangsúlyozzuk.A hagyományokhoz való ragaszkodást nyilvánítjuk ki általuk, igazodásunkat egy kultúraértékrendjéhez, az ideológiai vagy vallási képzetek elfogadását, a ritualizált viselkedésformákkövetését, a csoporthoz tartozás tudatosítását. A jelképek rendszere a kultúrákban az identitásmegerősítése.A magyar népművészet szimbólumairól már a múlt század végén gazdag – ki nem elemzett –motívumgyűjtemény jelent meg Huszka József tollából, ebbe az irányba kutatott gróf ZichyJenő és Posta Béla is. Huszka József (1854-1934) élete munkásságát a következőkben foglaltaössze: „A magyar ornamentikának olyan a jellege, amilyen a germán szomszédságízlésében teljesen hiányzott. Főeleme a növényi motívum... A honfoglalók ornamentikájamagában áll. Akár egészében nézzük az ékítményeket, akár összetételükben vesszükfigyelembe, vagy egyes apró elemeit vizsgáljuk, a kutatás eredménye mindig az, hogy ezaz ízlés nem a mai hazában született”. Pekár Károly 1910-ben így fogalmazott: „A honfoglalókművészete a magyar népi ornamentikában őrződött meg”. Dievald Kornél 1927-ben írtmunkájában pedig ezt olvassuk: „A székely házak pazar ornamentikájukkal, rovátkoltfafaragásaikkal és szerkezeteikkel ősi stílust örökítenek meg”.A magyar népművészet azért színesebb, mint a környezetében élő népeké, mert motívumvilágábanolyan elemek is szerepelnek, amelyek a Kárpát-medencében a magyarok beérkezésekornem voltak jelen; a magyarság ezt magával hozta távoli hazájából. Ezek nem másodlagosan„átvett” elemek, hanem a magyarság mentalitásához kötöttek és olyan mélyenbeivódtak lelkivilágunkba, gondolkodásmódunkba, hogy annak meghatározói lettek. Ahonfoglalás idején hazánkban nem épültek kőkatedrálisok, olyan épületek sokasága, aholőseink motívumvilága megőrződött volna. Lassan azonban a múlékony anyagok – fa, bőrtextil– jelképrendszere áttevődött a későbben faragott kövekre. A tarsolylemezek körpalmettadíszei szinte azonos formában jelennek meg a veszprémi székesegyház kövein; apárkányköveken levő háromágú palmettalevél még megtartotta a tarsolylemezen látható élesformákat. Népünk az élet nagy kérdéseiben még ma sem a jelenben él, hanem múltjánakemlékeibe húzódik és az öregektől tanult szokások szerint intézi a maga életét. A magyarnépművészetnek még ma is megvan a szerepe abban a kristálytiszta szerkezetben, amelyeleink világát olyan egyszerűvé és széppé tette, bár a modern idők ebből sokat elkoptatnak,elsilányosítanak.158