A magyar ember

A magyarok európai megítélése és tulajdonságaiA magyarok „mássága” miatt Nyugat-Európa őseinket többnyire kedvezőtlenül ítélte meg.Ottó freisingi püspök szerint „a magyarok külseje marcona, szemeik beesettek, termetükalacsony, vadak, nyelvük barbár úgy, hogy vagy a sorsot kell vádolni, vagy az isteni türelmetkell csodálni, mely e szörnyetegeknek ilyen pompás ország birtokbavételét megengedte”.Ezzel szemben Kelet mindig a legnagyobb elismeréssel emlékezett meg őseinkről. VI. BölcsLeó bizánci császár szerint „a magyarok a munkát, a fáradtságot, az égető meleget, a fagyot, ahideget és minden nélkülözést tűrnek szabadság- és pompakedvelők”. Gardézi szerint „bátrakés tekintélyesek”, Mihály szíriai pátriárka pedig azt írja, hogy „a magyarok becsületesek,őszinték és okosak, nem szeretik a sok beszédet”. Közel ezer évnek kellett eltelnie ahhoz,hogy a világ a magyarokat megismerje, és közvetlen szomszédainkat kivéve megítélésünkmegváltozzon. Montagu Mária 1717-ben írta, hogy „a magyar hölgyek sokkal szebbek, mintaz ausztriaiak, az összes bécsi szépségek Magyarországból kerültek ki”. Miss Pardoenál1840-ben olvassuk, hogy „ötven magyar hölgy között találtam magamat, akik közül nehéz lettvolna fél tucatot kiválasztani, amely nem keltett volna bámulatot Európa bármely országában”.Paul Topinard és Paul Broca a világ első összefoglaló antropológia-kötetben 1881-benígy jellemzi a magyarokat: „a magyar családok arcvonásai a legszebbek közé tartoznak egészEurópában”. Hans Normann 1883-ban már azt írja, hogy „a magyarok igaz, jóalkatú, keményizomzatú nemes emberek, mintegy márványból faragottak... szemeik tüzesek”.Mivel a magyarság származásánál fogva más, mint Európa minden indoeurópai népe, ezért –bár erről az elmúlt fél évszázadban nem „illett” beszélni – tulajdonságai és viselkedési formáiis mások. Ezt Európa legtöbbször nem értette meg. VI. Bölcs Leó bizánci császár írásaibantöbbször is kiemeli a magyarok szabadságszeretetét és kiváló harci tulajdonságait. Ennekgyökereit ott kell keresnünk, hogy a jobb legelőkért folyó versengés nem egyszer harchozvezetett és a végtelenbe nyúló pusztákon a földrajzi adottság folytán elbújni nem igen lehetett.A lovasnépek szabadságszeretete közismert. A lovas nép szélesebb látókörű, világot-látottabb,más népekkel szemben megértőbb, nagyvonalúbb és türelmesebb, mint a megtelepült népek.A lovas népek az idegenekkel szemben szabadon, önérzetesen viselkednek, akárcsak azalföldi magyar, sohasem csúsznak-másznak a mindenható tisztviselő előtt és nem alázkodnakmeg. A nagyfokú mozgékonyság folytán egy lovasnép kevésbé kényszerült egy zsarnokirendszer uralma alatt maradni, mint egy megtelepült nép. A szabadságvágy minden népben él,de a magyarságban különösen erős. Ennek túlzásba vitele széthúzást eredményez; ezt amagyar egyéniségből eredendő hibát a magyarok őseinek első átmeneti szálláshelyéről „turániátoknak” szokás nevezni.A honfoglalás- és Árpád-kori magyarság betegségei és gyógyításukMagyar őseinknél a testrészekkel, az egészséggel és a gyógyítással kapcsolatos szavainknyelvünk legősibb török rétegéhez kötődnek. Az egészséggel kapcsolatos írások sok más életmódbelisajátosságra is rávilágítanak, így pl. a Hartvik-legendában olvashatjuk, hogy a betegségbenszenvedőknek orvosságul a király „kenyeret (nem lepényt!), gyümölcsöt és illatosfüveket küldött”. A csonton is nyomot hagyó pathológiai vizsgálat közel sem ad teljes képetegy lakosság egészségi állapotáról; az újabban végzett kvantitatív aminosavak vizsgálatokviszont már jobban megmutatják azt, hogy őseink milyen krónikus betegségekben szenvedtek.Mivel pl. a csonton is nyomot hagyó többnyire áttétes karcinóma a X. században is közelugyanolyan arányban fordult elő, mint manapság, ebből azt a következtetést kell levonni,hogy a primer előfordulása is ugyanolyan lehetett, mint ma; annak idején más karcinogénanyagok kerültek a szervezetbe, mint manapság. Ugyanez a megállapítás érvényes az82