A magyar ember

A szarvasmarhaA sztyepi nagyállattartó népek számára jelentős szerepet játszik a szarvasmarha. Teje kicsapatva,erjesztve vagy túróként valamint húsa élelemként szolgált, az állat testi erejét őseink aföldművelésnél (szántás, boronálás, betakarítás, malomhajtás stb.) és ökrösszekerek vontatásánálhasználták fel. A szarvasmarha-tartás szinte minden fontos szava belső-ázsiai törökeredetű (bika, ökör, tinó, ünő, borjú, sajt, túró, író, köpű stb.). Gardézinél olvassuk, hogy „amagyaroknál a nő marhákban álló vagyona ...a vőlegény nászajándéka marhából, pénzből ésbútorokból áll”. Őseink korábbi szálláshelyein a szarvasmarha 38%-os előfordulással a birkaés a kecske után a második helyen állt.A szarvasmarha a kutatás mai állása szerint monofiletikus eredetű. Őse az őstulok (Bos taurusprimigenius tipicus). A címeres szarvú magyar szürkemarha (Bos taurus primigeniuspodolicus) fajtacsoportba tartozik, legközelebbi fajrokonai ma a podóliai jellegű kelet-európaimarhafajták, mint a sztyepi és a chianina vagy romagnoli. Ez utóbbi főleg Olaszországban élt,ezért feltételezték, hogy onnan került be a Kárpát-medencébe. A magyar szürkénél kifejezettaz ivarjelleg; a tehenek általában szürkéskékek, a borjak pirók, a bikák daruszínűek. Jellegzetesa bikák rigószája és az ókula is. A tehenek és a bikák szarva egyaránt 50-70 cm, azökröké viszont akár méteres is lehet. A tehenek tömege 550-600 kg, a bikáké 700-900 kg. Afajta kiváló igavonó, tejtermelése csekély, 1000 kg körüli, de bizonyítottan javítható; laktációsidőben elérheti a 4000 kg-ot is. Tejének kazeinösszetétele optimális, zsírtartalma 5% fölötti.Későn (3-4 évesen) érő fajta. Húsa egyedülállóan finom, ízletes. Jó gulyakészségű, igenintelligens, rideg tartású igénytelen állat, a betegségekkel szemben ellenálló, könnyen ellik.A szakemberek között vitás volt a magyar szürkemarha Kárpát-medencébe való jutása; HankóBéla régi/új nézete szerint a honfoglalók hozták magukkal Belső-Ázsiából, hiszen azidőszámításunk előtti kínai festményeken és szobrokon egyértelműen a magyar szürkemarhaőse látható a mainál valamivel kisebb szarvval. Ebből nyilvánvaló, hogy háziasítása nem aKárpát-medencében történt, amint ezt egyesek – elméletileg – kiagyalták és nem a Kárpátmedenceőshonos állata volt. Hogy kik hozták be a Kárpát-medencébe, a hunok, az avarokvagy a honfoglaló magyarok az nem eldöntött; van, aki a kunokra is voksol, bár szarvukivókürtként való használata sokkal korábbi. Természetes, hogy őseink a kelet-európai sztyepvidékről100-115 cm-es alacsony marmagasságú podóliai állatokat is hoztak magukkal, deezek igavonásra kevésbé voltak alkalmasok, mint a 160-170 cm-es marmagasságú magyarszürkemarha. A magyar szürkemarha tartására több, mint ötven sajátos ősi szavunk van (sőre,göböly, gulya, meddőgulya, tinógulya, számadógulyás, tehéncsordás stb.). Ezek a szavak amagyarság több ezer éves szarvasmarha-hagyományában gyökereznek.133