A magyar ember

Az ősmagyarok fegyverzeteA fegyver őseinknek éppoly fontos és meghatározó eszköze volt és olyannyira hozzájuktartozott, mint ruházatuk. A honfoglaló magyar férfinak a fegyver munkaeszköze volt.Dzsajháni 920 táján írta, hogy „a magyarok fegyverei ezüstből vannak és arannyalberakottak”, VI. Bölcs León bizánci császár (886-912) Taktikájában így írja le a magyarokfegyvereit: „A magyarok fegyverzete kard, bőrpáncél, íj, kopja, s így a harcokban legtöbbjükkétféle fegyvert visel; vállukon kopját hordanak, kezükben íjat tartanak, és amint a szükségmegkívánja, hol az egyiket, hol a másikat használják”. A lotharingiai Regino apát Világkrónikájábana magyarokat úgy jellemzi, hogy „a fáradalmakban és a harcokban edzettek,testi erejük mérhetetlen... karddal csak keveseket, de sok ezreket ölnek meg nyilakkal,amelyeket olyan ügyesen lőnek ki szaruíjaikból, hogy lövéseik ellen alig lehet védekezni”.Őseink harcosainak eredményessége sok tényező együttes hatására épült: az alkalmasruházatra, a fáradtság tűrésére, a kitűnő fegyvereikre, kitűnő lovaglókészségükre,igénytelen és kitartó lovaikra, az utánpótlás biztosítására és az átgondolt hadvezetésre.Vitézeink ruházata elenyészett, de fémfegyvereik részben megmaradtak; ezek, a korabelileírások és az analógiák alapján őseink fegyvereit jól tudjuk rekonstruálni.Az íj és a nyilakA puskapor használata előtt a harcászat két távolra ható fegyvertípust ismert: a rugalmasvisszacsapódás gyorsaságát felhasználó íjat és a centrifugális erőn alapuló parittyát. A lovasnépek az íjat használták. Az íj tulajdonképpen olyan rugó, amely energiát tárol és halmoz fel.Az íjász az íj húrján a megfeszítéskor hosszú idő alatt kifejtett munkájának energiája hirtelenszabadul fel, s a nyilat sokkal távolabbra és gyorsabban repíti, mintha puszta kézzel hajítottákvolna. Úgy is lehet mondani, hogy az íj kétkarú rugó, melyet egy húr segítségével feszítenekmeg. A megfeszítés során a külső ívre húzóerő, a belső ívre pedig nyomóerő hat. A felajzássorán az íj két szárában energia halmozódik fel, ami a húr elengedésével mozgási energiáváalakul és kilövi a nyílvesszőt.A „hosszú íj” az Óvilágban mintegy 50 ezer évvel ezelőtt jelent meg; íjakat a spanyolsziklafestményeken is láthatunk, de Európa szinte minden országából származnak korai íjleletek.Ezek a 150-200 cm közötti „hosszú íjak” hosszú időn keresztül szinte semmit semváltoztak. Ezt a változatlanságot a szkíták szakították meg a Kr. előtti 600-300 közötti időben,amikor feltalálták a visszacsapó reflexíjat, majd azt Kr. e. 300-200 között tökéletesítették; ígyalakult ki a hunok és őseink által is használt összetett reflexíj, amely a pusztai népek szinteegyetlen és leghatásosabb fegyvere lett. Ez a fegyver a maga korában a csúcstechnikátjelentette. Az íj lehet egyszerű íj, támasztott- vagy egyszerű reflexíj, réteges íj és kompozit íjvagy összetett reflex-íj. A magyarok íja ez utóbbi csoportba tartozik szinte azonos a szkítaszarmata,a hun- és az avar íjakkal és távolabbi rokonságban áll a mongol íjakkal; keletitípusú összetett, visszacsapó vagy reflexíjak családjába tartozik. (Az „íj”, a „nyíl” és az „ín”ősi török szavak.)Az összetett reflex-íj több rétegből áll és felajzatlan állapotban ellentétes irányba görbül. Azíjat használat előtt fel kell ajzani, azaz a nyugalmi (fordított C) formáról C-alakra kelláthajtani úgy, hogy az egyik íjkar végére kötött ideg másik, hurkos végét a túlsó íjkarvégbevágásába kell beakasztani. Ez a művelet nagy ügyességet és erőt kíván meg az íjásztól. Kétcomb közé szorítva vagy rálépve bal kézzel görbítették vissza az íjat, és jobb kézzelakasztották rá az ideget. A használaton kívüli íjat leeresztették, hogy rugalmasságát idő előtt198