A magyar ember

Honfoglalóink temetői(Őseink temetkezési szokásai)„Ha sikerül bebizonyítani, hogy pl. a Tien-santól a Bécsi-medencéig fellelhetők egy adottkorszakban alapvetően jellemző és meghatározó tartalmat hordozó tárgyak és jelenségek,akkor kimondhatjuk e hatalmas terület egységét” – írja Bakay Kornél. Nem mi választottunkmagunknak őstörténetet, hanem őstörténetünk egyszerűen van, létezik, amelyet legfeljebbnem ismer valaki, nem ismer még eléggé, vagy nem is akar megismerni. Ez utóbbi gondolatotfejti ki László Gyula írván a második világháború utáni magyar „tudományról”, hogy „amagyar történettudomány negyven éves szellemi torzulásunk-torzításunk szomorútörténete; nem tudnak elképzelni önálló kutatást, csak valamilyen irányítás, sugalmazáskövetkezményeként”. Őstörténetünk és honfoglaláskorunk műveltségének kutatói eddigleginkább azzal törődtek, hogy mit és mikor „vettünk át” idegen népektől. Mert aminek nemvolt finnugor megfelelője szavaink között, ahhoz nem lehetett ősi soron jussunk, így tanítottáknekünk, és így tanítják ma is fiataljainknak, mintha jóformán egész műveltségünket másoktólkaptuk volna. „Hallgatóimat az egyetemen óvtam – folytatva László Gyula gondolatait – netévesszék össze a múltat azzal, ami megmaradt belőle. A múlt nem lelet, nem fazék,lakógödör vagy övveretek, zablák, szablyák s mindenféle más, hanem teljes élet... a régészetikutatások anyaga a tárgy, s így módszere is más, mint a történettudományé”.A régészeti kutatások Eurázsiában 1713 táján indultak Oroszországban Nagy Péter rendelkezéseialapján és az első munkák éppen a szkítákkal foglalkoztak. Magyarországon az elsőrégészetileg hiteles csontváz Bene honfoglalás kori vitéz volt, akinek sírját Jankovich Miklós166