A magyar ember

munkája vegyesen tartalmazott nép- és műdalokat. Csokonai Vitéz Mihály már 450 oldalnyimagyar népdalt gyűjtött össze – gyűjteménye örökre elveszett. E gyűjtemények a dallammalnem igen törődtek, elsősorban a szövegeket jegyezték le. Kultsár István 1817-ben a HasznosMulatságok-ban újra szóvá teszi a „nemzeti dallok” gyűjtésének szükségességét; felhívásanyomán egyre több népéleti szokás és tájnyelvű írás, vers, itt-ott ének jelenik meg. Ekkorírják le először a „nép-dal” elnevezést, de a népzenetudomány – amennyiben erről egyáltalánbeszélni lehet ekkor még az irodalomtudományhoz és a néprajztudományhoz kapcsolódott.Az első énekeskönyv, amely népdalokat is tartalmazott 1843-ban jelent meg KecskemétiCsapó Dániel, majd 1846-ban Erdélyi János gyűjtésében.A XIX. század közepén jelentős szerepet játszott Liszt Ferenc a magyar népzene elterjesztésében,ő ugyanis gyakran a cigányok között gyűjtött dallamokat, de mivel a cigányságnaksaját népzenéje nincs, többnyire a helyi népzenéket játsszák eltorzítva; Liszt Ferencvolt olyan zseniális, hogy a Magyar Rapszódiákban és pl. a Magyar Fantáziában „visszamagyarosította”az eltorzított magyar népzenét. A cigányzene és a magyar népzene kapcsolatárólBartók Béla 1923-ban a következőket írta: „A falusi cigány többnyire parasztiműsort játszik, népzenét népies stílusban”. A cigányzenészek Magyarországon asszimilálódtaka magyar zenei hagyományokhoz és sajátjuknak érzik ezt a zenét; a cigányzenészek,mint szakmájuk nagy múltú képviselői a magyar népzene őrzésében és gyarapításában is előljártak. Nem „hoztak”, nem volt döntő beleszólásuk abba, hogy milyen legyen a magyar népzeneihagyomány, de legjobbjaik alkotó módon vettek részt a kivitelezésben. Az egyetlenzenei elem a bővített szekundos (leginkább fríg) hangsor, amit nekik szokás tulajdonítani, saminek valóban leginkább ők voltak az ide-odaszállítói, nem eredendően cigány örökség;hozzánk – meglehet a cigányzenészek közvetítésével – feltehetően a török szórakoztató(kisvárosi) zenéből származik (Csajághy György). Liszt jól ismerte a magyar népzenét is,1838-ban írta: „Szándékom, hogy nekivágok Magyarország legpusztább vidékeinek, egyedül,gyalogszerrel, úti-zsákkal hátamon”. Sajnos e szándékát nem tudta soha megvalósítani.Kölcsey Ferenc életének egy szakaszában a magyar népdalt akarta „megnemesíteni”; ekkorírta a következőket: „Nem nyilván van-e, hogy a való nemzeti költésnek csak nemzet kebelébenlehet s kell szárnyra kelnie? Az idegen tűznél gyújtott fény a nemzetnek csak homálykörül sugárzik”. Az első nagyobb „Nép- és műdal-gyűjteményt” Bartalus István jelentettemeg 7 kötetben 1873-1896 között. A székely táncokról és táncdallamokról a századfordulónmaradandó munkát írt Seprődi János és Fabók Bertalan. A népdalok pontos és modernfonográffal történő rögzítését és lejegyzését Vikár Béla kezdte meg 1896-ban. A XX.században Szabolcsi Bence már egyértelműen hirdeti, hogy „nem lehet véletlen, hogy ötfokúhangrendszerünk és a vele kapcsolatos szerkezeti elv végigvonul a török-mongol zenekultúraegész családján és Kína belsejéig nyomon követhető... Ázsia ugyanúgy siratja el halottait,mint a somogyi és gyergyói szegénylegény. Itt nem lehet szó véletlen egyezésről, sem közöskülső hatásról, hanem csak közös, azonos emlékekről, melyek az utolsó másfélezer évfolyamán alig változtak, alig homályosultak el. Ezek a másfélezer éve egymástól eltévedtdallamok nem különböznek egymástól jobban, mint valamely népdal változata. A magyarságegy ősrégi ázsiai műveltség nyugatra vetett határtagja”. Sárosi Bálint is fennen hirdeti: „Csaka népies hangszeren előadott, paraszténekektől származó zene érdekel bennünket. KallósZoltán a csángóföldi magyarság csodálatos zenevilágát menti meg az utókornak.A magyar népzene gyűjtésével egy-időben a finnek is kezdik népdalaikat gyűjteni. IlmariKrohn 1893-1933 között adja ki a finn népdalok gyűjteményét, amelyben megállapítja, hogy„a magyar és finn népzene közt párhuzam nem vonható, mert a finn zene diatonikus, s régidallamaik közt is csak pentachordot találni”. Yrjö Wichmann finn néprajzkutató és felesége1906-ban hegyi cseremisz dalokat gyűjt, Robert Lach osztrák kutató a cseremisz, a mordvin, acsuvas és a tatár dallamokat dolgozza fel, V.M. Vasziljev pedig 311 cseremisz népdalt ad ki.89