A magyar ember

körmenetek stb. Ami még ősi hitvilágunkból megmaradt, azt népmeséink, mondavilágunk ésnépművészetünk őrzi. Népi hagyatékunkban megjelenik az ördög mint teremtő (demiurgos, avilág teremtése a tengerből felhozott homokból, a Nap és a Hold elrablása és megszerzése, apünkösdi király, a bikafékezés, a táltosparipa, a sokfejű sárkány, a vashegy a világ tetején, azégig érő fa, a kancatejfürdő, a kacsalábon forgó kastély stb.). A honfoglalás előtti magyarhitvilág a honfoglalást követő változások (az új társadalmi-gazdasági rend, a kereszténységfelvétele) következtében elvesztette azt az erőt, ami egységben tartotta. Egyrészük nyomtalanulelpusztult, másrészük megmaradt és/vagy „babonává” süllyedt, vagy teljesen elvesztettejelentőségét. Mivel Európa háborúban nem tudta legyőzni a magyarságot, azt az erőtkellett elpusztítania, ami összetartotta; múltját és ősi hitét (vallását). A magyarság megnyerésevagy elvesztése a katolikus egyház számára létkérdés volt. Egy olyan erős nép, mint ahonfoglaló magyar, mindenképpen térképformáló erővel rendelkezett. A nagy magyar térítésekellenére mégis egyetlen európai uralkodócsalád sem volt olyan független a pápától,mint Emese unokái: az Árpád-háziak.A végtelen rónákon való barangolás, a teljes fenségében kibontakozó égbolt-látvány a nagykozmikus összefüggések felé irányítják az ember figyelmét, s hitéletében a menny, az égitestek,valamint a természet erőit megszemélyesítő szellemvilág képzeteinek juttatják a főhelyet.Felfogásuk szerint ez a szellemvilág, melyből meglepő tisztasággal egy főisten, „az Isten”alakja emelkedik ki, aki a legkülönbözőbb jelek által a természeti jelenségekben vagy akár azállatvilág révén nyilvánítja ki akaratát az ember előtt. E vallásos háttérnek megfelelőenmondavilágunkban és művészetünkben mitikus jelentőségű állatalakzatok jutnak fontosszerephez. Ilyenként kell értelmeznünk a magyar mondavilágban szereplő turul alakját, melya nép születésének homályba vesző történelmi tényeit a mítosz világába emeli. A magyaruralkodóház e mondával való utalással az Eurázsia lovas népeire jellemző felfogást mutatja,miszerint az uralkodóház hatalma természetfölötti természetű. A dinasztiaalapító fejedelemtermészetfölötti képességekkel felruházott hős, aki az istenséget képviseli a földön, mintolyan, aki „az ég akaratából” uralkodik. Ennek nyomán vallásos értelmet nyer az állami szervezet,és benne a hadrendszer is. A Gesta Hungarorumban olvassuk, hogy „Árpád a mindenhatóIsten kegyelmét kérte, hogy az Úr azt a földet engedje nekik örökre”. „Isten” szavunkótörök eredetű („Ősök Istene”=Es-Ten, ami egyes török népeknél osten változatban fordul elő).- Boldogasszony. Ősi hitvilágunkban megjelenik egy talányos rendeltetésű nagy tiszteletnekörvendő istenanya, akinek neve Boldogasszony vagy Boldoganya. Fogalma Belső-Ázsiábanyúlik vissza. Szent István azért tudta az országát Szűz Máriának felajánlani és ezt afelajánlást a magyarokkal elfogadtatni, mert a hitvilágunkban szereplő Boldogasszony –Babba – fogalma közel állt a katolikus Szűz Mária fogalmához. Mindkettőnél nemegyszerűen asszonyról van szó, hanem egy életet adó személyről. A szeplőtelen fogantatáshozigen hasonló mitológiánk Emeséje is, éppen ezért mi magyarok Máriát Szűz Máriának nevezzük,holott őt az európai kereszténység Szent Máriának (Heilige Marianak, Santa Marianakstb.) nevezi. Őseink istenanyja nem az európaiak által ábrázolt Holdon, hanem a Napon,illetve a Napot szimbolizáló kereszten áll. Szent Gellért térítő törekvései során találkozott egyjóságos, fenséges mennyei asszony kultuszával, akiben mintegy Szűz Mária előképét láthatta,akinek tisztelete nagyobb akadály nélkül válhatott Mária-kultusszá és akinek költői neve semlátszott méltatlannak arra, hogy Isten anyját ékesítse. Ekkor választotta ki Szent Gellért a„Napba öltözött asszony” bibliai idézetét az udvar előtt tartott prédikációjának témájául.Népünk hét „Boldogasszonyt” tisztel, akik között legnagyobbnak a Nagyboldogasszonyttartja. Ennek „leányai” a többi boldogasszonyok (szülő-, fájdalmas-, gyertyaszentelő-, sarlós-,segítő- és havi), de ismerik a „Szűz Kisasszonyt” is. A néphit Kisasszonyt azonosítja a kereszténységlegnagyobb szentjével, Szűz Máriával, jóllehet a keresztény hittan erről nem szól.Meddő asszonyok kilenc hetet böjtölnek, hogy a Nagyasszony segítsen rajtuk és aki kedden113