A magyar ember

Az árpa (Hordeum Vulgare L.) géncentruma a termékeny félhold vidéke, de Eurázsiábanigénytelensége és nagy hőtűrőképessége miatt már az újkőkor óta termesztik. A toklászoskétsoros árpát (Hordeum vulgare subsp. distichum Zoh.) Belső-Ázsiában éppúgy ismerték,mint a Kárpát-medence őslakói; árpa szavunkat és a növény kultúráját hoztuk magunkkal.Pécsről XI. századi árpa-leletünk van.A rozs (Secale cereale L.) az Óvilág mérsékelt égövének jellegzetes faja. Hódító útjáraDélkelet-Ázsiából indult el, a Kárpát-medencében a bronzkorban fordult elő először. Nincsarról adatunk, hogy őseink ismerték volna őshazájukban; a Kárpát-medencébe érve ittbiztosan találkoztak vele. Mivel azonban a rozsot „búzahelyettesítőnek” vetik ott, ahol a búzaszámára nem alkalmas az éghajlat, őseinknek nem volt szüksége e növényre.- A zab (Avena sativa L.) mediterrán elterjedésű mérsékelt égövi növény, magas protein- észsírtartalma miatt emberi fogyasztásra és takarmánynak kiválóan alkalmas. Eredetileg a búzaés az árpa gyomnövénye lehetett és csak szelekció során került termesztésre. E növénytőseink a Kárpát-medencében már „készen” találták, kultúrájukban nem játszott jelentősszerepet.A köles (Panicum miliaceum L.) eredete feltehetően Kazakisztán és Belső-Ázsia, esetleg Kínaészaknyugati része, ahol a köles a Panicum (spontaneum Lyssev ex Zhuk) fajból származik.Vad alakkörét még nem ismerik. A köles nemzetség három alfaját különböztetik meg: aterpedt bugájú kölesek, az oldalra hajló, zászlós bugájú kölesek és a tömött bugájú kölesekcsoportjára. A szélsőséges körülményeket a köles jól tűri, cséplésénél a csíra gyakran kitörik,nyaranta másodvetése is beérik (tenyészideje 98-112 nap), ezért sokfelé termesztik. Európaianalógiaként közhelyként mondogatják, hogy „őseink legfontosabb gabonanövénye volt aköles...” Őseink természetesen ismerték termesztették is és sokféle ételt készítettek is belőle(pl. lestyános kölest stb.), de arról, hogy legjelentősebb gabonanövényük lett volna szósincsen. Az „őseink legfontosabb gabonája” jelzőt azért ragasztották rá, mert a Kárpátmedencébeérve itt valóban nagy kölesföldek voltak, amelyek jelenlétét a paleozoológusokmutatták ki. Annak ellenére, hogy e növény belső-ázsiai származású Európában gyorsanelterjedt és mivel nem munkaigényes és rövid tenyészidejű főleg az északi népek, a germánokkörében gyorsan elterjedt. Nagy ételkultúrák nem kötődnek hozzá. A Kárpát-medencében akukorica megjelenése után a köles jelentőséget vesztette, de speciális ételek készítése céljábóla mai napig megmaradt.- Fehér libatop (Chenopodium album L.) eurázsiai gyomnövény; elsősorban a Himalájakörnyékén termesztik; leveleit és fiatal hajtását főzeléknek használják, magjából lisztetkészítenek és darájából kását főznek. Régies neve, az „östöparé” vagy „paraj” vagy „fejérlibatop” mutatja, hogy valaha őseink is fogyasztották. A Kárpát-medencében a bronzkor ótaismerik; hogy a magyarok hozták-e vagy itt találkoztak e növénnyel, nem tudjuk.- Sulyom (Trapa natans L.) vagy tündérrózsa-hínár állóvizekben (Balatonban) és holtágakbanfordul elő; termését Magyarországon „vízigesztenyének” nevezték, mert íze főzve a szelídgesztenyéhezhasonlít; szükségeledelként fogyasztották. Terméséből lisztet, kenyeret, olykorpéksüteményt is készítettek. Annak ellenére, hogy ismert és fogyasztott növény volt Levediaés Etelköz területén, első magyarországi említése csak 1319-ből származik, amikor egyoklevél „sulmoshordoka” néven ismerik. A „kor burgonyája” néven emlegetik; a Tisza holtágaiban ma is sok nő belőle.- A zöldségfélékA lencse (Lens culinaris L.), illetve főzeléklencse indiai, illetve közel-keleti, vagy nyugatázsiaieredetű, ahonnan korán Kisázsiába és a Kaukázusba került és még az újkőkorbaneljutott a Kárpát-medencébe. A lencsebükkönnyel (Vicia sativa var. lentisperma) együtt a IX-172