A magyar ember

Az ősmagyarok konyhájaEgy nép ételkultúrája éppúgy hozzá tartozik, mint néprajza, zenevilága, hitvilága,nyelve vagy testalkata. Kövi Pál írja. „A népi muzsikához és a népdalkultúrához hasonlóérték és páratlan művelődési kincs rejlik a gasztronómiában. Ezt a kincsesbányát fel kelltárnunk, alá kell szállnunk a mélyére, mert minél mélyebbre hatolunk benne, annál magasabbrajutunk a tudás és a szellem dolgában”. A magyar konyháról sok korabeli és későbbiadattal rendelkezünk. Ennek oka, hogy ételeink egészen más jellegűek voltak – és ma isazok –, mint Európa más népeié. A másik ok ősi étkezési szokásainkban gyökerezik,amelyek a mai napig megmaradtak. Már Anonymus is arról tudósít, hogy őseink mindengyőzelmüket napokig tartó evéssel-ivással ünnepeltek meg, sőt a lakomára az is elég ok volt,hogy megpillantsák óhajtott otthonukat, a Kárpát-medencét. Anonymus „aldomas”-t ír; alakomát a magyarok sokáig „áldomásnak” nevezték, amely szóban benne van az „áld” ige,amely az ünnepi alkalmat jelzi. Európa minden népének feltűnt a magyarok étel-ital bősége; amagyarok evés-ivását a Nyugat ma is felháborító prédálásnak tekinti. Európa ugyanis amagyarok honfoglalása idején igen szegény volt, több helyen éhínség pusztított, a Kárpátmedencétviszont mindig a bőség és a jólét jellemezte. Ehhez járult hozzá őseinknek sokállata és fejlett földművessége, ami növelte ezt a bőséget. Egy Európát beutazó dominikánusszerzetes írta a középkorban, hogy „a magyar királyságot régente Moesiának és Pannóniánaknevezték. A Moesia nevet az aratás eredményétől kapta, mivel gazdag aratásban bővelkedik,Pannóniának pedig a kenyér bősége miatt nevezték el. Legelőkben, kenyérben, borban,húsban, aranyban, ezüstben bővelkedik ez a föld, halakban pedig minden szomszéd országnálgazdagabb”.A magyar ételkultúra gyökere: a belső-ázsiai népek ételfilozófiája„A honfoglaláskori magyar konyhát nem lehet összehasonlítani a nyugat-európai konyhákkal,mert konyhafilozófiája teljesen más volt és gasztronómiai szempontból sokkalmagasabb szinten állt, mint a korabeli európai konyhák. A magyar konyhára mindenekelőtta főzés a jellemző, miként a türk és más keleti népek konyhaművészetében is ez alényeges vonás. Míg nyugaton inkább sütnek, keleten inkább főznek az emberek; ez azalapvető különbség a gasztronómia tekintetében” (Cey-Bert Róbert Gyula). A kínai, amongol, a tibeti, a belső- és közép-ázsiai népek legkedvencebb ételei mindig is a főtt, pároltpörköltes ételek voltak. Természetesen keleten is ismerik a sütés módszereit, de itt az arányokaz irányt adóak.Az ősi magyar ételkultúra gyökere a világfa szimbólumrendszerében gyökerezik. Belső-Ázsiában ősidők óta öt alapelemet különböztették meg: a tüzet, a vizet, a földet, a fát és afémet, szemben a nyugati négy alapelemmel: a tűzzel, a vízzel, a földdel és a levegővel. Már ahunok is ősi ételeik elkészítésében az öt alapelem elvét követték: 1. az áldozati étel bronzbólvagy vasból készített üstben főtt (fém); 2. az üst alatt a tüzet a táltos által kiválasztott fabiztosította; 3. az üst a földön állt; 4. az áldozati ételek elkészítéséhez vizet használtak. Azáldozati étel alapanyagait a táltos úgy válogatta össze, hogy azok kifejezzék a világfa hármasszintű jelképrendszerét: 1. az égivilágot a fán termett gyümölcsökkel, levelekkel, virágokkalés a fán összeszedett mézzel; 2. a földi világot a föláldozott állattal és a földön összegyűjtöttnövényekkel és fűszerfüvekkel; 3. a föld alatti világot a földben megtermett gyökerekkel,gumókkal és hagymákkal. Ezért hagymának (föld alatti világ), bizonyos növényeknek, mint a185