A magyar ember

szág minden részéből érkeztek ide más etnikumokkal keveredett jász jobbágyok a szabadulásreményében.A jászok sokáig megtartották ősi iráni nemzetségi szervezetüket; a nagy múltú családokhozvaló tartozás mindig előnyt jelentett náluk. A nemzetségbe beletartoztak az elhalt férfiágielődök és a ma még élő apai ághoz tartozó mindkét nembeli személyek. A vérségi alaponnyugvó társadalmi berendezkedésük keveredett a tízes számrendszerű katonai szervezettel.Vezetőjük a maguk választotta kapitány volt. Ősi vallásuk, a zoroasztianizmus nyomokbanma is megtalálható, így pl. hiányzik náluk a török népekre jellemző táltoshit.A kunokA kun belső-ázsiai török (türk) nép. A Góbi-sivatag északkeleti peremvidéki szálláshelyeikrőla kínai források emlékeznek meg, ahol a qun, mint a legkeletebbre sodródott török nép élt.Más kínai nevük: k’in-áa vagy k’o-fu-áa, a muszlim forrásokban kipcsak néven szerepelnek.Mihály szír pátriárka krónikájában komán, az orosz forrásokban pedig polovci, plauci, plawcinéven találjuk őket. A Kr.u. VIII. századi csoportjuk az imekek és a kipcsakok. A kipcsakok aTobol és az Isim-folyók középső szakaszánál, az irtisi kimekektől nyugatra laktak. A kimekkipcsaktörök törzsek egy része már a VIII-IX. századokban átkeltek az Urálon és a Kámaalsó folyásáig és a Volgáig jutottak el. Az 1030-as években a kipcsakok már a kelet-európaisztyep uraivá váltak. A XII. században Khorezmben élt Marvazi leírja, hogy „a kunok türkök,akik a kitajok országából érkeztek”. A kunok XI. századi történetét már jól nyomon tudjukkövetni. Ekkor, átkelve a Volgán az úzokat nyugat felé szorítják és előcsapataik 1055-ben máreljutnak az orosz fejedelemségek határáig; 1071-ben a kijevi fejedelemség nyugati határánharcolnak, 1078-ban pedig már Drinápolyt ostromolják és elérik a Duna vonalát. Terjeszkedésükneka mongolok támadása vetett véget. Kaukázsi csoportjaik legyőzése után Kötenvezetésével az orosz fejedelmekhez fordulnak segítségért, de együttesen 1223-ban a Khalkafolyó mellett vereséget szenvednek, aminek következtében a Havasalföld és Moldva vidékéreszorulnak vissza; egy részük 1227-ben Bej-bars vezetésével felveszi a keresztény hitet. 1236-ban és 1238-ban a mongolok döntő csapást mérnek a kunokra, akik 1239-ben bekövetkezettújabb vereség után Magyarországra menekülnek, de királyuk, Kuten (Kötöny) megölése miattaz országot rövidesen elhagyják. A tatárjárás után IV. Béla visszahívja őket és mintegy 40-60 000 kunt az Alföld lakatlanul maradt vidékeire (a Temes-, Maros-, Körös folyók vidékére,a Duna-Tisza közére és a Mezőföldre) telepítve, hamarosan elmagyarosodnak. Utolsócsoportjukat 1473-ban Mátyás király hívja be az országba; ők Buda környékén és a Csepelszigetentelepednek le. Nevük a magyar gestákban cuni (ejtsd: kuni) néven szerepel, ahol enév először általában a „keleti nomádokat” jelenti és csak később értik a kunokra. A mongoloknakbehódolt részük Hvárezm területén telepedik le és részt vesz az ottani alaplakosságkialakításában.A kunok életéről és kultúrájáról világos képet kapunk az orosz évkönyv-irodalomból és aXIII-XIV. század fordulóján készült Codex Cumanicus-ból. Sajátos ősi nyelvhasználatuk aXVI. században halt ki, de a XVIII. században is még sokan tudták a „kun Miatyánkot”.Nagyállattartó belső-ázsiai nép képe tárul elénk, akiknek emellett jelentős volt a mezőgazdaságais. A Kárpát-medencében való megtelepedésük után már helyhez kötött életet éltek; ősiépítkezési módjuk a XVI-XVI. században az egész Alföldön elterjedt. E kódexből nemcsak agabona, hanem a zöldségfélék és gyümölcsök fajtáiról is jó képet kapunk. Ezen írás különrészt szentel a turulmadárral – a toghrullal – való solymászatnak, de magyar alapszavaink jelentősrészét is megtaláljuk benne (ata=apa, ana=anya, jurt=jurta, kendir=kender, tarlov=tarló,arpa=árpa, töve=teve, jugurt=joghurt, szan=szám, bor=bor, Burcs=borz stb.). A kunok nagymesterei voltak a főzésnek és a sütésnek. Italaik között ott szerepel a lótejből erjesztett67