A magyar ember

Ez volt az a kor, amikor kutatóinkra ráerőltették a finnugrizmus tanát, így népzene-kutatóinkis e népeknél keresgélték a magyar zene eredetét – eredmény nélkül. Zenekutatóink ebben akorban vergődtek a megélhetésük miatt rájuk erőltetett „kötelező ideológia” és a megismertvalóság között, ezért többnyire nem foglaltak állást a magyar népzene eredete mellett.Bartók Béla és Kodály Zoltán a magyar népdalokrólAz ideológia szabta korlátokat csak igazán nagyvonalú és nagy tudású elmék tudták – merték– áthágni. Ilyen volt a XX. század két nagy magyar zenei óriása: Bartók Béla és KodályZoltán.Bartók Bélának A magyar népdal című műve 1924-ben jelent meg 320 ősi magyar dallammal.„Mit adott a magyar szomszédainak és mit kapott tőlük – teszi fel a kérdést” Bartók Béla,majd így folytatja: Szomszédaink lényegesen nem befolyásolták sem a régi, sem a maimagyar dallamvilág kialakulását, sőt valamennyien többé vagy kevésbé hatása alá kerültek.Így esett, hogy régi, a keleti örökséghez tartozó dallamaink feltünedeznek a tót, a horvát és aromán gyűjteményekben. Különös ellenállást mutat a magyar zenei néphagyomány a németdallamokkal szemben. Ennek oka kétségtelenül a hangsúly és a ritmusrendszer nagy különbözősége.„Ránk nézve a zenei néphagyomány sokkal többet jelent, mint a nyugati kultúrnépekközül azoknak, amelyek már századokkal ezelőtt magasrendű műzenét teremtettek. Nálunk anépzene felszívódott a műzenébe, ez a nemzeti hagyomány szerves folytatása... A hagyományformái változhatnak, de lényege ugyanaz marad, amíg él a nép, amelynek lelkét kifejezi. Seljön az idő, amikor a művelt réteg a néptől átvett hagyományt új, művészi formába öntveújra átadhatja a nemzeti közösségnek, a nemzetté vált népnek”. Bartók Béla 1936-os törökországigyűjtőútja alkalmával Adnan Saygun török népzenekutatóval a kelet-törökországiyürük népcsoportnál 90-nél több népdalt gyűjtött. E gyűjtemény anyagát Magyarországon1976-ban adták ki. Az előszóban ezeket olvassuk: „A rendelkezésemre álló anyag elegendőbizonyítékot enged meg a legközelebbi rokonságra, vagy ahogy mondanám, mindkét anyagazonosságára. Ez az azonosság megdönthetetlen bizonyítéka ezen dallamok korának, melyutat mutat a Kr. utáni VI-VII. századokba. Ebben az időben az anatóliai yürükök ősei valaholEurópa és Ázsia határán, más török törzsek szomszédságában, a magyarok ősei pedig aKaszpi- és a Fekete-tenger között éltek”. A yürükök között járva Bartók így emlékezik meg:„Alig hittem a fülemnek: uramfia, hiszen ez mintha egy régi magyar dallamnak változatavolna”.„Már a megkésett és félbemaradt gyűjtések eredménye is világosan mutatja, – olvassukKodály Zoltánnál, – hogy mélyebben éltünk még a népdalkultúrában, a magyar lélek ősirétegéből még a XX. században is több az eleven valóság, mint valaha gondoltuk...Kunyhókba szorul a magyar lélek ősrétegének minden maradványa... A parasztzene formailaga legtökéletesebb és legváltozatosabb. Kifejezőereje bámulatosan nagy, amellett teljesenmentes minden érzelgősségtől, minden fölösleges cikornyától; néha a primitívségig egyszerű,de sohasem együgyű. El sem képzelhetünk alkalmasabb kiindulópontot egy zenei reneszánszhoz;nem is lehet nagyszerűbb tanítómestere egy zeneszerzőnek, mint a parasztzenének ez afajtája... Az őstörténet megvilágította a magyarság kialakulásának útját. Végigmehetünk ezenaz úton: sem a magyarságnak, sem semmiféle népnek, amellyel a magyarság az V-XV.században érintkezett, nem maradt fenn egyetlen hangnyi egykorú írott zenei emléke. Amagyar zene kialakulásának útja sem lehetett más, mint a nyelvé, a népé. Amerre járt, amintnőtt a nép, zenéje velejárt, ami hatott a nyelvre, hatott a zenéjére is... Egyedül finn a néprendelkezik gazdag zenei gyűjteményekkel zenéje azonban annyira távol áll a magyartól,hogy eddig lényeges egyezéseket kimutatni nem sikerült... A magyar népzene minden jelenségét,aminek sem az európai, sem a körülálló népek zenéjével kapcsolata nincs, keleti erede-90