A magyar ember

ontotta ki 1834-ben, ezzel megelőzve Európa sok más országát. A monarchikus idők azonbannem kedveztek a magyar múlt kutatásának. Az abszolutizmus idején 1853-ban találtverebélyi leletet csak később tehették közhírré. A kiegyezés után 1868-ban publikálták aGalgóc-i tarsolylemezt, ami után az őseink iránti érdeklődés gyorsan megnövekedett. 1872-ben már 11, 1878-ban 18, 1883-ban 23, majd 1895-ben 43 honfoglalási lelet került a NemzetiMúzeumba. Hampel József 1900-ban már 56 lelőhelyről mintegy 170 honfoglaláskori tárgyileletet publikált; sajnos a magyar tárgyi leletanyag nagy részét „szlávnak” deklarálta. Amonarchista-finnugrista szellemtől régészeink nagy része nem tudott elszakadni; PulszkyFerenc a honfoglaló magyarokat így ítélte meg. „A honfoglalók hódítók voltak, nemiparosok; ékszereiket szolgáik, hadifoglyaik vagy a hazánkban lakók készítették olya korban,melyben a művészet lehanyatlott”. A két világháború között a régészeti kutatásokban a legjelentősebbszerepet a szegedi múzeum játszotta Móra Ferenc és Csallány Gábor vezetésével.1944-ben lépett színre László Gyula és jelentette meg korszakalkotó munkáját A magyarhonfoglaló nép élete címmel. A második világháború után másodrangú kutatók igyekeztek apártállamot kiszolgálni finnugrista nézeteikkel; az értelmesebbek anyagközlésbe fulladtakvégkövetkeztetés levonása nélkül. Az ezredfordulóra a magyar régészet eljutott odáig, hogy1600 IX-X. századi lelőhelyről megközelítőleg 25 ezer „köznépi” ás 940 „előkelő lovasszablyás”honfoglaló magyar sírt ismerünk. A magyar régészet napjainkban éppúgy kettévált,mint a múlt században az ugor-török háború idején. Az egyik tábor László Gyula – BakayKornél és sokan mások képviseletével valóban a magyar őstörténetet kutatja, a „szegediiskola” Kristó Gyula – Róna-Tas András és mások vezetésével a monarchista-finnugrizmustképviseli, illetve szolgálja ki. Amint az egész magyar őstörténet, úgy ma a honfoglalássalfoglalkozó régészet is válaszút előtt áll; lassan újra felszínre kerül a mintegy kétszáz éveselhallgattatás utáni igaz magyar őstörténet és egyre inkább háttérbe szorul a hatalmatkiszolgálók magyar-ellenes tábora.- Őseink temetkezési szokásai. Őseink a halált az evilági élet folytatásának képzelték el;halottaikat e gondolatnak megfelelően temették el. A temetés a sírgödör olyan tájolásávalkezdődött, hogy halottaikat arccal Kelet, a felkelő Nap, az őshaza felé temették. A soros167