A magyar ember

Ősi magyar hitvilág Európa szívébenAz ázsiai egyistenhitről őseink egy része már a X. században, nagyobb részük a XI. századbantért át a keresztény vallásra. Az új vallás számára templomok, kolostorok épültek. A keletrőlhozott népművészet és ötvösipari díszítőművészet továbbélés mellett az új épületek újalkalmazási lehetőségeket nyújtottak. Önálló építő- és kőfaragó műhelyek alakultak Pécsett,Esztergomban, Jákon és másutt. Mivel a kőfaragó művészek magyar emberek voltak, ígymegjelent ősi motívumvilágunk a jáki templom kapubélésén, a bényi és az esztergomitemplom faragványain. A sárközi deszkakerítések pártázata a gótikus épületek párkányzatainjelennek meg. Az új vallás egyházpolitikai szempontból kénytelen volt engedményeket tenni;az ősi szimbólumok keresztény jelentést kaptak. Ilyen „kettőséget” láthatunk a Képes Krónikaillusztrációin. A reneszánsz korban Magyarországon elsősorban az olasz reneszánsszalkerültünk kapcsolatba, melynek díszítőművészetében ott van a tulipán pl. Kinizsi Pálnéimakönyvén és a Corvinák díszítményein. A Mátyás király udvarában élő illusztrátorok amagyar nép díszítőművészetének formakincse szerint díszítették a Corvinákat.A barokk időkben a népművészet a polgári társadalomban főleg a fejfákon, a székhátakon, aládákon és más bútorokon jelentkezik. Vannak kopjafaszerű fejfák haránt rovátkolással, fennfaragott tulipán-formával, van átmeneti stílusú fönt kivágott tulipánforma; alatta a lépcsőzetekkivágások már csak halványan emlékeztetnek a kopjafák rovátkáira, ugyanakkor a fejfaszélének vonalvezetése barokk jellegű. Végül van olyan fejfa is, amelynek profilja teljesenbarokkos, de készítője a barokkos fejfát sem tudta elképzelni tulipán nélkül, ezért kivágáshelyett ráfestette. A fejfa készítőjét a meggyökeresedett néphagyományok késztették arra,hogy a tulipános díszítés-technika- és stílusváltás ellenére is megtartsa. A székhátakon is abarokkos profil mellett ott van a faragott vagy festett tulipán. A tulipánnak ez a kiemelésenincs meg a nyugat-európai díszítőművészetben. Ahogy az ősi magyar zene asszimilálta azidegen hatásokat, úgy asszimilálta népi művészetünk is a reneszánsz vagy későbbi nyugatitulipánformákat; azokat az ősi formára egyszerűsítette le.159