A magyar ember

- Kertművelés, gyümölcsök. A legtöbb gyümölcsünk neve ótörök eredetű (alma, dió, som,körte, mogyoró, cseresznye, meggy stb.) és ezen gyümölcsök többségének eredete Belső-Ázsia, vagy Ázsia más része. „Kert” szavunkat is keletről hoztuk; nyilvánvaló, hogy őseinkintenzív kertgazdálkodást folytattak. Ha éltek is tovább római eredetű gyümölcs- és szőlőtermesztésiismeretek, akkor azok hamar beolvadtak a Kárpát-medencébe érkező magyarságismeretanyagába. Korai gyümölcstermesztésünk egyrészt az ősi fajok megőrzésére, részbenpedig azoknak tudatos nemesítésére irányultak.A nemes alma (Malus domestica L.). Termesztett almáink a Malus pumila Mill. fajbólszármaznak, amelynek őshazája Kelet- és Nyugat-Turkesztán, valamint a Kaukázus. Azeurópai Malus silvestris termésének íze meg sem közelíti az ázsiaiét. Az alma a Kárpátmedencébenaz újkőkor óta ismert gyümölcs volt. „Alma” szavunk ótörök eredetű; őseinkazon területről származnak és azokon jöttek át, amelyeken az alma-termesztés magas szintenfolyt, így nyilván jól ismerték és termesztették e gyümölcsöt. Első magyarországi említése1093-ból származik. A magyar föld mindig gazdag volt almafajtákban, de belőlük sokveszendőbe ment; ezeket Szarvasgedén és Gödöllő-Babat-pusztán megpróbálják megmenteniés újra termeszteni, hiszen régtől fogva adaptálódtak a Kárpát-medence éghajlatához; termesztésükműtrágya és permetezés nélkül is sikeres. Néhány ős almafajtánk: Borízű,Kecskeméti vajalma, Leánycsöcsű alma, Metélőalma, Páris alma, Pázmán alma, Szentiván(i)alma, Szercsika alma és az Eleve érő. A Darás, Fontos, Leányalma, Mag nélküli, Métet, Puha,Posonyi, Perlinger (nyári almák), a Leányalma, Szentbenedek és Tótalma (őszi almák) ésBáling, Boldogasszony almája, Bonaburuttya, Bosznai, Kormos, Majner, Métet, Mesinki,Páris, Paszamán, Piros alma, Selyem alma, Szegletes alma, Telelő és Tótalma (téli almák).A termesztett körte (Pyrus domestica Medik.) számos vad faj kereszteződésének az eredménye.Az ázsiai fajok géncentruma Közép-Ázsia. A körte az újkőkortól ismert gyümölcs, aKárpát-medencében első lelete a bronzkorból származik. Körte szavunk is ótörök eredetű,első írásos előfordulása a Tihanyi apátság alapítólevelében 1055-ben fordul elő „kurtuel”néven. Ősi nyári körtéink: Eleve érő, Üdein érő, Pünkösdi, Cseresznyével érő, Árpával érő,Búzával érő, Apró muskotály, Elő érő muskotály, Muskotály, Gerellyes, Nágovics, Hosszúszárú,Császárkörte, Nyári pergamont, Szent Lőrinc körte, Piros körte, Vörös körte, Vörösbélű körte, Vörös nyári és Zöld muskotály. Őszi körtéink: Hercsóka, Kozma, Zelenka, Mézeskörte, Őszi muskotály és Salzburgi; téli körtéink: Babka, Carabella, Havasalji, Makária,Mészáros, Benedek, Mosóci, Telelő és Téli bergamot. További ősi körtéink: Budai kisasszonykörte, Csákvári nyári körte, Egri körte, Erdélyi körte, Fehérvári körte, Fujtós körte, Koraiszagos körte, Köcsög körte, Nyári Kármán (Kálmán) körte, Magyar kobak, Mogyoródi óriáskörte, Mosoly körte, Őszi körte, Piroska körte, Szűcsi körte és Zöld Magdolna.A barack (Prumus persica L.) őshazája Kína, ahol már hétezer éve előfordul és négyezer évetermesztik. A Krisztus előtti években már elkerült Európába. Őshazánkban éppúgy ismertgyümölcs volt, mint azokon a területeken, ahol őseink átvonultak. A Kárpát-medencéből azelső leleteink a vaskorból származnak. Ősi magyar barackfajták: Duránci barack, Gumibarack,Parasztbarack és Vérbarack.A kajszi (Prunus armenica L.) őshazáját Közép- Belső-Ázsiába és Kínába teszik, a legrégibbkajszi-leletet a Kr. előtti III. évezredben találták. Terjedésében a Selyem Út jelentős szerepetjátszott; e révén korán eljutott Örményországban, amelyről e gyümölcs nevét is kapta. AKárpát-medencéből már a római korból származnak mag-leletek. Magyar neve, a „kaysi”török szó megfelelője. Középkori okleveleink csak „barckról” tesznek említést egybemosva akét barackot. E gyümölcs állandó gondozást igényel. Ősi fajtáink a Woyssel Magyar kajszi ésa Tengeribarack.174