A magyar ember

temetkezéseiben bőven akadunk tulipán-ábrázolásra bőrpalackon, rátétes lemezen és szőnyegen.Előkelő szkíta lován pettyes kacagányban jelenik meg a temetkezésnél használt szőnyegenaz anyaistennő előtt, aki ülve fogadja az elébe járulót és kezében olyan életfát tart, amelynekszámos indás ága hármas osztatú tulipánban végződik. A legkorábbi ismert tulipán-ábrázolása Kr. előtti VII. századból való egy dél-kaukázusi szkíta leletből Ziwiyeből. Aranybólkészült pecsétnyomón öt vastagodó hasban végződő tulipán van.A tulipánokról szóló munkáját Érdy Miklós így fejezi be: „A magyar díszítőművészet tulipánmotívumáttekintve a szkíta kultúrkör hiedelemvilágáig visszamenő egyezés –, amelynek azázsiai türk népek az örökösei – jelzi azt, hogy milyen környezetben és hol folyt le a magyarságkorai története. Mindezek nem azt jelentik, hogy a tulipán őshazája a Kárpát-medence,hanem azt, hogy ezt a virágot a különféle jelentéseket hordozó jelképeivel együtt magunkkalhoztuk az őshazánkból, ami szükségszerűen egybeesett a tulipán géncentrumával, amelyterületre az ősi tulipánfajtáknak – vadtulipánoknak – ma is 50-55%-a esik.A magyar tulipánmotívum eredeteNemcsak a szablya, a lószerszám, az övveret és az íj kapcsolja a magyarokat a keleti népekhez,hanem a tarsolylemezeken, más díszítési eszközökön megnyilvánuló művészi szemléletis. A vad tulipán géncentruma vidékén a népművészetben korán megjelenik a tulipánmotívum,hiszen a tulipán-motívumot maga a természet kínálja. A sztyep szürke egyhangúságábanminden tavasszal újra és újra visszatérő üdítő, felemelő élmény a hirtelen kiviruló vadtulipánok piros, fehér és sárga színfoltja a szerelmi vágy legintenzívebb feléledésének időszakában.A tulipános táj képe lesz a legüdítőbb, legmélyebb természeti élmény a keményhideg és a tikkasztó perzselő nyár megpróbáltatásaival, szenvedéseivel szemben. A tulipán aszépség, a szerelem, a szeretet, a tisztelet, a kegyelet és az elismerés érzéseit, élményeitkeltette fel az ottlakók lelkében; formája és színe pedig ezeknek az érzéseknek lett közvetítőjenépi művészetükben és közhasználati tárgyaik díszítésén.Ezeknek az érzéseknek időben megszakíthatatlan, nélkülözhetetlen kifejezési vágya, mint mindennemzedék törvényszerű lelki szükséglete, az érzésekkel együtt azok kifejezési eszközét, atulipánformát megszakíthatatlan időbeli folytonosságban közvetítette számunkra a pusztai élet154