A magyar ember

2. Grúz források elsősorban a szentek életéről emlékeznek meg, amelyek mögött ott vannak atörténeti események. Abo vértanúsága, Leonti Mroveli és Dzsuanszer művei az V. századelőtti történelmi eseményekről tudósítanak.V. Muszlim forrásokAz arabok irodalmi tevékenysége elképzelhetetlen arányokban múlja felül mindazt, amit azeurópai könyvtárak kincse rejteget. Sajátos műfajuk a „földrajzi irodalom”.1. Az arab földrajzi irodalom kialakulásának korszakának nevesebb szerzői: al-Kvárezmi, al-Dzsarmi és Jahja.2. Az arab földrajzi irodalom fénykorának nevesebb szerzői: Ubaydallah ibn Hordad(z)beh(†962 körül), Szallám tolmács útleírása, Jakubi (†946), al-Hamadani, aki külön fejezetetszentel a Fekete-tenger északi részének lakóra, Ibn Fadlan, aki Kazáriát írja le, de magyarszempontból a legjelentősebb al-Dzsajháni (IX. század első felében), akinek munkáiból sokanmerítettek. Al-Dzsajháni a magyarokat, mint önálló politikai hatalmat írja le. Nála olvassuk:„A magyarok a türkök egy fajtája...” Ibn Ruszta összefoglaló munkáját 903-920 között írta.Őseinkről, mint a törökök egy csoportjáról emlékezik meg. Balkhi (†934) a magyarokatbadzsgirteknek nevezi. Fariszi szerint a magyarok a „turkok egyik törzse”, Ibn Haukálnál is amagyarok basgirt néven szerepelnek. Gardézi (Gardizi) a magyarokról, mint „előkelő töröknépekről” ír, akik „bátrak, szép külsejűek és jó megjelenésűek. Ruházatuk színes selyemszövetből készült, fegyverzetük ezüsttel bevont, pompát kedvelők. Gyakran rontanak aszlávokra.” Maszúdi (†956) szerint is „a magyarok a turkok közé tartoznak... négy türk néppelközös ősre vezetik vissza családfájukat... a türkök e négy csoportja Keletről elköltözött...”Makdiszi (966) szerint a „magyarok a türkök egy lovas különítménye”, Hayyan (†1076)szerint „a magyar félelmetes nép... hét vezér alá tartoznak...” Hudúd al-Álamnál pedig eztolvassuk: „A madzsarik nagyon gazdag emberek...szemrevalók és félelmetesek. Az összeskörülöttük lakó pogányokkal háborúskodnak, és a magyarok szoktak győzni...”3. Az arab irodalom hanyatlása korának irodalma őstörténetünk szempontjából már csak másodlagosértékű. Al-Bakri szerint „a magyar olyan nép, melynek jurtáik vannak... sok lovuk,lábasjószáguk és jó szántóföldjeik vannak...” Marvazi (1120) őseinkről ezt írja: „A magyaroka türkök egy törzse... szemrevaló és szép külsejű emberek és nagy testűek. Vagyonosak ésszembetűnően gazdagok, amit elsősorban kereskedelmüknek köszönhetnek...”Jákut (†1229) szerint a magyarok „igen vakmerőek”. Abulféda (1331) a magyarokat pedig„hunkar” és „basgirt” néven együtt említi.VI. „Középiráni” és perzsa nyelvű forrásokA „középiráni korszak” a Kr. előtti IV-III. századtól a Kr. utáni VII. századig tartott; ezt az„arab korszak” követte. A középiráni korszak legjelentősebb irodalmi műve a Hvadáj námag(az Uralkodók Könyve), amely a történelem színpadára került török népekkel is foglalkozik.E korszak írásai az ázsiai hunokat már „hun” néven említik. Ezen írásoknak egyik forrása a„Dzsajháni hagyomány” volt; Biruni szerint a „madzsarok határa a Fekete-tengerig terjedt”.Egy ismeretlen perzsa szerzőnél pedig ezt olvassuk: „A madzsarik igen vagyonos emberek,jóképűek és impozáns külsejűek... a törökök egyik csoportja...” A magyarokra a kései perzsaforrásokban is találunk utalásokat, mint Dzsudzsaninál (1260), Dzsuvaininél (†1283) és Rasidud-Dinnél (1318).9