A magyar ember

További bizánci forrás Nikolaosz Misztikosz (†925), aki a magyarokat „nyugati türköknek”nevezi, a Krónika a pápákról, Szent Baszilosz élete, Georgiosz barát világkrónikája, Léondiákonosz, Ionnész Szkylitzész, Athanasziosz élete, Szent György csodái, Ionnész Kinnamoszés sok más munka.IX. Szláv nyelvű forrásokA szlávok a IX. század előtt írástudatlanok lévén, sem maguk, sem a szomszédaik nevét ésviselt dolgait nem jegyezték föl. A szláv népek nem sokkal a magyar honfoglalás előtt vettékföl a kereszténységet és az írásbeliséget. Korai szláv források között szerepel a görögbőlfordított 811-es évi eseményeket rögzítő Mitrofán prológ, a Pannóniai legendák (Konstantin[Cirill] és Metód legenda), a XIII. században keletkezett Cirill elhunyta, majd a KonsztantinoszManasszész Világkrónikájának bejegyzése, Csoda egy bolgárral és Naum legendája. Emunkákban a magyarokról, mint foglalókról esik említés. A XII-XV. századok közöttkeletkezett Elbeszélés a latinokról című munka az orthodoxia magyarországi elterjedéséről ír.Az Orosz Évkönyvek (Nesztor-krónika) szerkesztésének első fázisa az 1040-es évekre tehető,az utolsó szerkesztést Nesztor végezte el 1100 körül. Több szövegváltozata maradt fenn.Magyarul sohasem jelent meg; 1916-ban egy Hodinka-féle „válogatást” adtak ki. A KrónikaOroszország történetét írja le a világtörténelembe beágyazva. „Jöttek a fehér magyarok és aszlávok földjét örökölték, miután elkergették a frankokat, akik azelőtt a szlávok földjét foglaltákel... azután jöttek a besenyők és a fekete magyarok...” olvassuk Nesztor-krónikájában.X. Latin nyelvű forrásokA honfoglalásról és az azt követő évekről legtöbbet a nyugati források írnak átvéve aközépkori íróknak a magyarokról, mint ijesztő ellenségről alkotott képet. Mindezek ellenéreezeknek józan olvasása során jól rekonstruálhatjuk a magyarok honfoglalását. Cassiodorusmunkáját a VI. században élt Jordanes dolgozza át, aki sok ismeretet közöl a hunokról. A VII.században keletkezhetett Ravennában a Cosmographia, amely a Fekete-tenger mellékinépekről ad jó összefoglalást. Szent Bertin évkönyve 900 előtt készült; a magyarokat – az„ungrikat” – a hunokkal, majd az avarokkal azonosítja. A Fuldai Évkönyvek 714-901 közöttieseményeket tárgyalják, említést tesznek a magyarok eredetéről és nevéről; „a görögök békétkötöttek a magyaroknak nevezett avarokkal...” olvassuk. Regino (†915) prümi apát krónikájaa magyarokat a szkítáktól származtatja. Munkájában sok írott forrást használ fel. „Amagyarok dölyfös és lázadó természetűek... mindig hajlanak az idegen elleni vagy otthonifelkelésre, természetüknél fogva hallgatagok, készebbek a cselekvésre, mint a beszédre...fáradalmakban és a harcokban kemények” – írja. A Sváb Évkönyvek a magyarokat ungriknaknevezik, a Salzburgi Évkönyvek a kalandozásokról adnak jó tudósítást, Cremonai Liudprand(Liuzo †972) a magyarokat „turciknak” nevezi. További latin nyelvű forrás: Widukind,Folcuin, Augsburgi Gerhard, János velencei pap, Ekkehard, Brémai Ádám, Prágai Kozma,Albericus, Aventinus, Querfurti Bruno, Ademar és sokan mások. Ekehardnál olvassuk: „Amagyaroknál vidámabb embereket aligha láttam valaha... ételt és italt bőven adtak, életembenilyen jót nem ettem...”11