A magyar ember

őshazáját tudománytalan a finnugor népek között keresni. A magyaroknál ritkán előforduló„mongoloid” elemeket nagyrészt e típus képviseli.A fenti „keletről hozott” és a Kárpát-medencében előforduló típusok mellett természetesen itttaláljuk „egész Európát”, amelyet embertanilag a cromagnonid, a mediterrán, a nordikus, azalpi, a borreby stb. típusok képviselik.„Marker-gén” vizsgálatokAz alaki embertani vizsgálatokkal párhuzamosan egyre inkább előtérbe kerülnek olyan etnikaimeghatározásra is alkalmas fehérje, főleg immunológiai (ellenanyag-) vizsgálatok, amelyekobjektív módon alkalmasak arra, hogy az összetartozó embercsoportokat kimutassák és a különbözőketegymástól elválasszák. Egyik legjobb módszert Hideo Matsumoto osakai orvosprofesszordolgozta ki az elmúlt évtizedben. Ezeknek az ún. „jelzőgén- vagy markervizsgálatnak”a lényege az, hogy az emberi szervezetben levő ellenanyag-tulajdonságokkal bíró,kémiailag rokon szerkezetű fehérjéket – az úgynevezett immunglobulinokat – alkotó nehéz(H) és könnyű (L) lánc fejlődése az evolúció egy igen korai szakaszában egy közös ősmolekulából,ún. prekurzorból indult el, amelynek ismétlődő megújulását egy ugyancsak ősifehérjét meghatározó gén irányította. Ez a prekurzorlánc a feltételezések szerint 10 000 körülimolekulasúlyú lehetett, és mintegy 300-500 millió évvel ezelőtt már létezett. Ezt a feltételezéstjól alátámasztja a különböző nehéz láncok aminosav sorrendjének a könnyű láncokévalvaló hasonlósága, „homológiája”. Az evolúció további útja többszörös génkettőzésen átvezetett és alakította ki az immunglobulinok sok osztályát, alosztályát, könnyű-, és nehézláncú variánsát. E folyamat terméke az ember négy gamma-globulin (IgG) alosztálya is. AzIgG alosztályok láncainak bioszintézisét önálló, de egymáshoz szorosan kapcsolódó génekellenőrzik. Az IgG polipeptid-láncainak egyes részeit meghatározó géneknek több változata(allélja) van. E gének termékei az úgynevezett gamma-markerek vagy Gm-antigének,amelyeknek tulajdonságait olyan gének határozzák meg, amelyek nem az X- vagy Y-kromoszómákhoz kötötten öröklődnek, hanem domináns jellegűek, így a heterozigotákban iskimutatható. A Gm-markerek kutatásának egyik fontos eredménye, hogy a markerek nemvéletlenszerűen kombinálódnak és az emberi élet során változatlanok, a Gm-rendszer génjeiközötti kicserélődés igen ritka. Ebből következik, hogy ha egy népen – népcsoporton – belülszelekciós tényezők vagy egyéb népesség-genetikai mechanizmusok működésének hatására aGm-tulajdonságok egy bizonyos gyakorisága kialakul, akkor az nemzedékről nemzedékreátadódik, megőrződik. Egyes embertípusok és azon belül egyes népek, népcsoportok nemcsakabban különböznek egymástól, hogy képviselőik körében milyen gyakorisággal fordulnak előbizonyos Gm-marker kombinációk, hanem abban is, hogy egyáltalán milyen kombinációk(haplotípusok) fordulnak elő a csoportokhoz tartozó emberek vérszérumában.Ilyen módszerrel sikerült bebizonyítani a japánok, az ausztrálok eredetét, az indiánokvándorlását és Afrika benépesedését. Magyarország is bekapcsolódott a nagy japán kutatáshálóba,amelynek hozadékául Hideo Matsumoto és munkatársai arra a megállapításra jutottak– ezt nemzetközileg kötetekben és térképen is publikálták, – hogy az a marker-jelleg, amelyneklegnyugatibb elterjedési területe a Kárpát-medencében a magyaroknál van, legkeletebbreKelet-Turkesztánban a mai ujgurok és jugarok-lakta területen fordul elő, de megtalálhatóMongólia egyes délnyugati területein is. E két népesség között élettani, immunológiai rokonságáll fenn. Nem fordulnak elő ezek a markerek a finneknél és az ugoroknál, de megtaláljuka mai finnugor népeknél, ezzel a biológia kizárja a magyaroknak a finnekkel és az ugorokkalvaló közös ősiségét (bármiféle ősi kapcsolatát), ugyanakkor bizonyosságot nyer az a tény,hogy a magyarság átvonult azon a területen, ahol a mai finnugor népek élnek.81