A magyar ember

5. Az „Arvisura” (Igazszólások) problémája. 1998-ban a Püski Kiadónál jelent meg kétvaskos kötetben Paál Zoltán ózdi vaskohász sajátos írása, az Arvisura. Mondák, regék, népihagyományok a palóc kézművesek világából címmel. Az Igazszólások műfaját nehéz meghatározni,talán a regéhez áll a legközelebb. A történet a belső-ázsiai óhazában kezdődik éskülönösen sokat foglalkozik a hunok történetével és életével. Paál Zoltán táltos regős népművész,aki ihletettségében, öntudatlanul úgy hasonlítja és gyűjti össze őseink történetét, hogy anépi hagyományok elvesztik élüket és igazi regévé nemesednek. Paál Zoltán regős kultúrájábanegységes ősi nagyállattartó világban látja a magyarságot, mely világ a Kínai Nagy Faltóla Kárpát-medencéig húzódott. A szerző sajátos írásában a régmúlt idők tiszta forrásvízétemberi tisztességgel és jó szándékkal hozza felszínre, hogy elvezessen bennünket az általa„megálmodott” őshaza mesevilágába. A regei múlt nem sért hiteles történelmet, de elviszi azolvasót egy olyan csodálatos világba, amelyet „európaivá válásunkkal” elvesztettünk. Aszerző egyetlen könyvet nem olvasott a magyar őstörténet témájából, ismereteit az utolsómanysi főtáltos unokájától szerezte.19