11.07.2015 Views

A magyar ember

A magyar ember

A magyar ember

SHOW MORE
SHOW LESS
  • No tags were found...

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

aminosav-vizsgálatokkal kimutatható diabetesre (cukorbetegségre), az arthrosisokra (nemgyulladásos krónikus izületi megbetegedésekre) és a nephropathiákra (vese eredetű megbetegedésekre).A következőkben a tejesség igénye nélkül őseinknél is előforduló néhánybetegséget és gyógymódot említünk meg.- Szembetegségek. Itt utalnunk kell a korábbiakban már tárgyalt „halotti szemüvegekre”,amelyek nem rituális célokat szolgáltak, hanem akik ezt az életben is viselték, azoknak a sírbais a szemükre tették ezeket, hogy a amíg a túlvilágra eljutnak, addig is lássanak. Ezek a bronzezüst-vagy arany szemüvegek dioptriáknak megfelelő nagyságú és sűrűségű lyukakkal voltakellátva; az ilyen szemüvegeket tengelyferdülés gyógyítására napjainkban Svédországbanszabadalmaztatták. Az orchoni feliratokban sok szemmel kapcsolatos betegségről (vakságról,gyenge látásról) olvasunk; az összes ezzel kapcsolatos szó török eredetű (szema=szem,kancsik=görbe, vak=vak stb.). Ősi <strong>magyar</strong> hiedelem szerint a férfiak a szembetegségek megelőzésére„féloldali” fülbevalót viseltek. Ősi szójárásunk a „szemet szúr” vagy az „úgylefutott, mintha szemét vették volna”.- Fül- orr- és torok betegségei régi előfordulása természetes. A Nádor-Kódexben olvassuk,hogy „fülükön gennyedtség foly ki”. Honfoglalás kori sírokból két belső-ázsiai típusúfülkanál került elő. Gyakori a csontvázakon a szájpadláshasadék, a homlok-, arcüreg- éscsecsnyúlvány-gyulladás.- A fogak betegségei jól nyomon követhetők, mivel a fogak a sírokban jól megmaradnak.Mivel honfoglalóink gabonáját durvábbra őrölték, mint manapság, ezért a fogak abráziós –öntisztulási – felszíne a mainál nagyobb volt, ez csökkentette a fogszuvasodás (caries) lehetőségét,ugyanakkor őseink fejlett ételkultúrájában nem játszott fontos szerepet az édesség.Ételeiket – akárcsak más belső-ázsiai nép – az ős<strong>magyar</strong>ság is mézzel édesítette. Az átlagos 3-4%-os előfordulású caries a nőknél – a terhesség és az édességnek nagyobb mértékű fogyasztásamiatt – ennél magasabb volt. Őseink használtak fogkefét (miszvakot), a carieses fogakatszakszerűen eltávolították, amit a kevés foggyökérgyulladásos fogmeder bizonyít. Már Kr.előtti IV. századból származó, a Krim-félszigeti Kul-obából származó szkíta aranyedényen azlátható, amint egy szittya harcos fogat húz, a másik pedig társának lábsebeit kötözi be.- Sebészeti beavatkozások. A honfoglalás korában sérülések – traumák – éppúgy előfordultak,mint manapság. A honfoglalás kori sírokból előkerült nyílt töréses hosszúcsontok nagy részekalluszosan gyógyult; a sebeket nyilván fertőtlenítő, érzéstelenítő és fájdalomcsillapítófüvekkel kezelték. A nyílt törések dislokációját (rövidülését és tengely-eltérését) korrigálták,amit a kalluszos gyógyulás mellett a sequesteres felszínek is bizonyítnak.- A trepanáció – koponyalékelés. Őseinknél négyféle terpanáció (koponyalékelés) létezett:1. Sebészeti beavatkozás, ahol a koponyaboltozat mindhárom rétegét (tabula externa, diploaeés tabula interna) átvágták és a sérül koponya-részt kivették; 2. olyan homloki és nyakszirtikoponyaboltozat-részek eltávolítása, amelyek feltehetően gyógyítási céllal készültek. Abizánci és a belső-ázsiai agykamra-elmélet alapján őseink minden bizonnyal tudták, hogy a„krónikus fejfájás szelleme” a homloki, az „epilepszia szelleme” pedig a nyakszirti részbenfoglal helyet. Ilyen esetekben az agy mennyiségi növekedése („jóindulatú tumor”) következtébenbeállt agynyomást a fölötte levő koponyaboltozat-rész eltávolításával csökkentettékés a betegséget meggyógyították. A csontszélek kalluszosan gyógyultak, arra záródásuk idejérefémlapot vagy más kemény tárgyat helyeztek; 3. olyan sebészeti beavatkozások, amelyek akoponya külső rétegének és a diploaenak „égetésével” a diploae-ereket szűkítették (ezt alaikusok „jelképes terpanációnak” nevezték); 4. Ez a beavatkozás az öreglyuk – a Foramenoccipitale magnum – területére szorítkozott. Halott, életében epilepsziában szenvedett egyéneköreglyuk-tájékáról csontdarabot vettek ki, azt megszárították, megőrölték, majd rituálisan„antiepileptikumként” használták. A koponyalékelés mesterségét pásztoraink a juhok83

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!