A <strong>magyar</strong>ok európai megítélése és tulajdonságaiA <strong>magyar</strong>ok „mássága” miatt Nyugat-Európa őseinket többnyire kedvezőtlenül ítélte meg.Ottó freisingi püspök szerint „a <strong>magyar</strong>ok külseje marcona, szemeik beesettek, termetükalacsony, vadak, nyelvük barbár úgy, hogy vagy a sorsot kell vádolni, vagy az isteni türelmetkell csodálni, mely e szörnyetegeknek ilyen pompás ország birtokbavételét megengedte”.Ezzel szemben Kelet mindig a legnagyobb elismeréssel emlékezett meg őseinkről. VI. BölcsLeó bizánci császár szerint „a <strong>magyar</strong>ok a munkát, a fáradtságot, az égető meleget, a fagyot, ahideget és minden nélkülözést tűrnek szabadság- és pompakedvelők”. Gardézi szerint „bátrakés tekintélyesek”, Mihály szíriai pátriárka pedig azt írja, hogy „a <strong>magyar</strong>ok becsületesek,őszinték és okosak, nem szeretik a sok beszédet”. Közel ezer évnek kellett eltelnie ahhoz,hogy a világ a <strong>magyar</strong>okat megismerje, és közvetlen szomszédainkat kivéve megítélésünkmegváltozzon. Montagu Mária 1717-ben írta, hogy „a <strong>magyar</strong> hölgyek sokkal szebbek, mintaz ausztriaiak, az összes bécsi szépségek Magyarországból kerültek ki”. Miss Pardoenál1840-ben olvassuk, hogy „ötven <strong>magyar</strong> hölgy között találtam magamat, akik közül nehéz lettvolna fél tucatot kiválasztani, amely nem keltett volna bámulatot Európa bármely országában”.Paul Topinard és Paul Broca a világ első összefoglaló antropológia-kötetben 1881-benígy jellemzi a <strong>magyar</strong>okat: „a <strong>magyar</strong> családok arcvonásai a legszebbek közé tartoznak egészEurópában”. Hans Normann 1883-ban már azt írja, hogy „a <strong>magyar</strong>ok igaz, jóalkatú, keményizomzatú nemes <strong>ember</strong>ek, mintegy márványból faragottak... szemeik tüzesek”.Mivel a <strong>magyar</strong>ság származásánál fogva más, mint Európa minden indoeurópai népe, ezért –bár erről az elmúlt fél évszázadban nem „illett” beszélni – tulajdonságai és viselkedési formáiis mások. Ezt Európa legtöbbször nem értette meg. VI. Bölcs Leó bizánci császár írásaibantöbbször is kiemeli a <strong>magyar</strong>ok szabadságszeretetét és kiváló harci tulajdonságait. Ennekgyökereit ott kell keresnünk, hogy a jobb legelőkért folyó versengés nem egyszer harchozvezetett és a végtelenbe nyúló pusztákon a földrajzi adottság folytán elbújni nem igen lehetett.A lovasnépek szabadságszeretete közismert. A lovas nép szélesebb látókörű, világot-látottabb,más népekkel szemben megértőbb, nagyvonalúbb és türelmesebb, mint a megtelepült népek.A lovas népek az idegenekkel szemben szabadon, önérzetesen viselkednek, akárcsak azalföldi <strong>magyar</strong>, sohasem csúsznak-másznak a mindenható tisztviselő előtt és nem alázkodnakmeg. A nagyfokú mozgékonyság folytán egy lovasnép kevésbé kényszerült egy zsarnokirendszer uralma alatt maradni, mint egy megtelepült nép. A szabadságvágy minden népben él,de a <strong>magyar</strong>ságban különösen erős. Ennek túlzásba vitele széthúzást eredményez; ezt a<strong>magyar</strong> egyéniségből eredendő hibát a <strong>magyar</strong>ok őseinek első átmeneti szálláshelyéről „turániátoknak” szokás nevezni.A honfoglalás- és Árpád-kori <strong>magyar</strong>ság betegségei és gyógyításukMagyar őseinknél a testrészekkel, az egészséggel és a gyógyítással kapcsolatos szavainknyelvünk legősibb török rétegéhez kötődnek. Az egészséggel kapcsolatos írások sok más életmódbelisajátosságra is rávilágítanak, így pl. a Hartvik-legendában olvashatjuk, hogy a betegségbenszenvedőknek orvosságul a király „kenyeret (nem lepényt!), gyümölcsöt és illatosfüveket küldött”. A csonton is nyomot hagyó pathológiai vizsgálat közel sem ad teljes képetegy lakosság egészségi állapotáról; az újabban végzett kvantitatív aminosavak vizsgálatokviszont már jobban megmutatják azt, hogy őseink milyen krónikus betegségekben szenvedtek.Mivel pl. a csonton is nyomot hagyó többnyire áttétes karcinóma a X. században is közelugyanolyan arányban fordult elő, mint manapság, ebből azt a következtetést kell levonni,hogy a primer előfordulása is ugyanolyan lehetett, mint ma; annak idején más karcinogénanyagok kerültek a szervezetbe, mint manapság. Ugyanez a megállapítás érvényes az82
aminosav-vizsgálatokkal kimutatható diabetesre (cukorbetegségre), az arthrosisokra (nemgyulladásos krónikus izületi megbetegedésekre) és a nephropathiákra (vese eredetű megbetegedésekre).A következőkben a tejesség igénye nélkül őseinknél is előforduló néhánybetegséget és gyógymódot említünk meg.- Szembetegségek. Itt utalnunk kell a korábbiakban már tárgyalt „halotti szemüvegekre”,amelyek nem rituális célokat szolgáltak, hanem akik ezt az életben is viselték, azoknak a sírbais a szemükre tették ezeket, hogy a amíg a túlvilágra eljutnak, addig is lássanak. Ezek a bronzezüst-vagy arany szemüvegek dioptriáknak megfelelő nagyságú és sűrűségű lyukakkal voltakellátva; az ilyen szemüvegeket tengelyferdülés gyógyítására napjainkban Svédországbanszabadalmaztatták. Az orchoni feliratokban sok szemmel kapcsolatos betegségről (vakságról,gyenge látásról) olvasunk; az összes ezzel kapcsolatos szó török eredetű (szema=szem,kancsik=görbe, vak=vak stb.). Ősi <strong>magyar</strong> hiedelem szerint a férfiak a szembetegségek megelőzésére„féloldali” fülbevalót viseltek. Ősi szójárásunk a „szemet szúr” vagy az „úgylefutott, mintha szemét vették volna”.- Fül- orr- és torok betegségei régi előfordulása természetes. A Nádor-Kódexben olvassuk,hogy „fülükön gennyedtség foly ki”. Honfoglalás kori sírokból két belső-ázsiai típusúfülkanál került elő. Gyakori a csontvázakon a szájpadláshasadék, a homlok-, arcüreg- éscsecsnyúlvány-gyulladás.- A fogak betegségei jól nyomon követhetők, mivel a fogak a sírokban jól megmaradnak.Mivel honfoglalóink gabonáját durvábbra őrölték, mint manapság, ezért a fogak abráziós –öntisztulási – felszíne a mainál nagyobb volt, ez csökkentette a fogszuvasodás (caries) lehetőségét,ugyanakkor őseink fejlett ételkultúrájában nem játszott fontos szerepet az édesség.Ételeiket – akárcsak más belső-ázsiai nép – az ős<strong>magyar</strong>ság is mézzel édesítette. Az átlagos 3-4%-os előfordulású caries a nőknél – a terhesség és az édességnek nagyobb mértékű fogyasztásamiatt – ennél magasabb volt. Őseink használtak fogkefét (miszvakot), a carieses fogakatszakszerűen eltávolították, amit a kevés foggyökérgyulladásos fogmeder bizonyít. Már Kr.előtti IV. századból származó, a Krim-félszigeti Kul-obából származó szkíta aranyedényen azlátható, amint egy szittya harcos fogat húz, a másik pedig társának lábsebeit kötözi be.- Sebészeti beavatkozások. A honfoglalás korában sérülések – traumák – éppúgy előfordultak,mint manapság. A honfoglalás kori sírokból előkerült nyílt töréses hosszúcsontok nagy részekalluszosan gyógyult; a sebeket nyilván fertőtlenítő, érzéstelenítő és fájdalomcsillapítófüvekkel kezelték. A nyílt törések dislokációját (rövidülését és tengely-eltérését) korrigálták,amit a kalluszos gyógyulás mellett a sequesteres felszínek is bizonyítnak.- A trepanáció – koponyalékelés. Őseinknél négyféle terpanáció (koponyalékelés) létezett:1. Sebészeti beavatkozás, ahol a koponyaboltozat mindhárom rétegét (tabula externa, diploaeés tabula interna) átvágták és a sérül koponya-részt kivették; 2. olyan homloki és nyakszirtikoponyaboltozat-részek eltávolítása, amelyek feltehetően gyógyítási céllal készültek. Abizánci és a belső-ázsiai agykamra-elmélet alapján őseink minden bizonnyal tudták, hogy a„krónikus fejfájás szelleme” a homloki, az „epilepszia szelleme” pedig a nyakszirti részbenfoglal helyet. Ilyen esetekben az agy mennyiségi növekedése („jóindulatú tumor”) következtébenbeállt agynyomást a fölötte levő koponyaboltozat-rész eltávolításával csökkentettékés a betegséget meggyógyították. A csontszélek kalluszosan gyógyultak, arra záródásuk idejérefémlapot vagy más kemény tárgyat helyeztek; 3. olyan sebészeti beavatkozások, amelyek akoponya külső rétegének és a diploaenak „égetésével” a diploae-ereket szűkítették (ezt alaikusok „jelképes terpanációnak” nevezték); 4. Ez a beavatkozás az öreglyuk – a Foramenoccipitale magnum – területére szorítkozott. Halott, életében epilepsziában szenvedett egyéneköreglyuk-tájékáról csontdarabot vettek ki, azt megszárították, megőrölték, majd rituálisan„antiepileptikumként” használták. A koponyalékelés mesterségét pásztoraink a juhok83
- Page 3 and 4:
KISZELY ISTVÁNA MAGYAR NÉP ŐSTÖ
- Page 5 and 6:
Székely-, csángó-, palóc-, bese
- Page 7 and 8:
BevezetésEgy népet (etnikumot) te
- Page 9 and 10:
Írott források, amelyekből ismer
- Page 11 and 12:
2. Grúz források elsősorban a sz
- Page 13 and 14:
További bizánci forrás Nikolaosz
- Page 15 and 16:
A magyarok nevérőlA népneveket h
- Page 17 and 18:
nekünk nem ázsiai, hanem európai
- Page 19 and 20:
keresztény címzésű történetí
- Page 21 and 22:
5. Az „Arvisura” (Igazszóláso
- Page 23 and 24:
Magyarországi Illés (Elias Hungar
- Page 25 and 26:
népével a Kárpát-medencébe ér
- Page 27 and 28:
A magyar őstörténet kulcsa: a be
- Page 29 and 30:
A hunok kultúrájáról- A hunok n
- Page 31 and 32:
embereknek írtak fel gyógyszereke
- Page 33 and 34: Attila nagykirályAnnak az Attila-p
- Page 35 and 36: A hun-magyar és a hun-székely „
- Page 37 and 38: Tudomány, 1993/7) „a nemesi nemz
- Page 39 and 40: kazárok által említett Levedi t
- Page 41: edénybe bort öntenek és hozzáve
- Page 44 and 45: koronáztatja magát; ez a német-r
- Page 46 and 47: megkezdhettek tervezett felfedező-
- Page 48 and 49: Őskrónikában pedig ezt olvassuk:
- Page 50 and 51: Attila pedig a nagycsaládos falusz
- Page 52 and 53: A honfoglalás és a magyarság meg
- Page 54 and 55: A magyar őstörténet és a honfog
- Page 56 and 57: Közép-Ázsiából származnak, ah
- Page 58 and 59: Az avarok nyelvéről edények talp
- Page 60 and 61: [VI. század], Propópiosz [490-562
- Page 62 and 63: A szkíták („szittyák”) és a
- Page 64 and 65: - Szvatopluk Nagy Moráviája. „A
- Page 66 and 67: A csángókMagának a „csángó
- Page 68 and 69: nek” nevezik őket. A szabad jog
- Page 70 and 71: kumisz, a kölesből erjesztett boz
- Page 72 and 73: közben telepedett le. Kelet-európ
- Page 74 and 75: A Kárpát-medencébe betelepített
- Page 76 and 77: Máramarost lepték el. Nyomulásuk
- Page 78 and 79: A török hadsereg utáni „dúlá
- Page 80 and 81: A magyarság antropológiájaA honf
- Page 82 and 83: kelet-balti elemek erősen keveredt
- Page 86 and 87: kergekórjánál (coenurosis) e sz
- Page 88 and 89: A sors mostohán bánt rovásemlék
- Page 90 and 91: A magyar népzene és annak eredete
- Page 92 and 93: Ez volt az a kor, amikor kutatóink
- Page 94 and 95: kínai Zhang Rei a Kína területé
- Page 96 and 97: szavaknak dallami kivetődése, aho
- Page 98 and 99: - Ünnepi dalok, rítusénekek, kö
- Page 100 and 101: Ősi magyar népi hangszerek eredet
- Page 102 and 103: A cintányér (pontosabban: réztá
- Page 104 and 105: megértették, hogy ősi néptánc-
- Page 106 and 107: 3. Rábaköz. Jellemző a verbunk (
- Page 108 and 109: garoficát és az oficeraszkát. P
- Page 110 and 111: 108
- Page 112 and 113: Kr. utáni VIII. századból szárm
- Page 114 and 115: A magyarok ősvallásának kutatás
- Page 116 and 117: mos, megbántja a Nagyboldogasszony
- Page 118 and 119: A magyar hiedelemvilág „csudála
- Page 120 and 121: Ősköltészetünkről és a magyar
- Page 122 and 123: népköltészet a világ leggazdaga
- Page 124 and 125: Őseink játékaiA játék a művé
- Page 126 and 127: Őseink „szent” állatai: a tur
- Page 128 and 129: A griffA griff biológiailag két
- Page 130 and 131: és különleges életerővel bír.
- Page 132 and 133: alkalmából a keleten maradt magya
- Page 134 and 135:
A „lovas kultúráról”. A lova
- Page 136 and 137:
Szürkemarha-exportunk a XIV. száz
- Page 138 and 139:
A juhok tenyésztését teje, húsa
- Page 140 and 141:
A sertésAmikor Hankó Béla 1939-b
- Page 142 and 143:
- A parlagi lúd vagy házilúd ős
- Page 144 and 145:
kát. Idomítani jóformán nem kel
- Page 146 and 147:
és a Zrinyiek) kedvelt sportja vol
- Page 148 and 149:
- kivéve az „úrvadászokat”,
- Page 150 and 151:
Népművészetünk két alapanyaga:
- Page 152 and 153:
könnyű és széttéphetetlen volt
- Page 154 and 155:
Népművészetünk egyik gyakori al
- Page 156 and 157:
temetkezéseiben bőven akadunk tul
- Page 158 and 159:
A kopjafákA halál utáni élet ő
- Page 160 and 161:
Ősi magyar népművészeti stílus
- Page 162 and 163:
Ősi magyar népművészeti stílus
- Page 164 and 165:
A székelykapukat díszítéseik sz
- Page 166 and 167:
A jurta „yurt” formában ősi t
- Page 168 and 169:
Honfoglalóink temetői(Őseink tem
- Page 170 and 171:
temetkezésnél a jurtákban való
- Page 172 and 173:
munkálták ki és ezeket kapcsolt
- Page 174 and 175:
Az árpa (Hordeum Vulgare L.) génc
- Page 176 and 177:
- Kertművelés, gyümölcsök. A l
- Page 178 and 179:
írott források szerint a pannóni
- Page 180 and 181:
- A kohászokról. A bronz Eurázsi
- Page 182 and 183:
Társadalmi szervezettség ésréte
- Page 184 and 185:
- Őseink következő társadalmi r
- Page 186 and 187:
A regősök mindig férfiak voltak,
- Page 188 and 189:
tárkony és a borsfű (földi vil
- Page 190 and 191:
hit) alapfilozófiáját, amelynek
- Page 192 and 193:
Őseink elsődleges itala természe
- Page 194 and 195:
A ruhaanyagok egy része arab-perzs
- Page 196 and 197:
Az övről csüngött le a szablya,
- Page 198 and 199:
A honfoglalás kori nők éppoly al
- Page 200 and 201:
Az ősmagyarok fegyverzeteA fegyver
- Page 202 and 203:
szerrel leterített egy harcost. Il
- Page 204 and 205:
A szablyáink használatáról a Wa
- Page 206 and 207:
3. A harmadik erény a csatában va
- Page 208 and 209:
mint területet, az országot, mint
- Page 210 and 211:
Hogy az immár szakmailag bizonyít
- Page 212:
Epilógus2000 a millennium, a magya