A magyar ember

Attila pedig a nagycsaládos faluszerkezetből kiindulva honfoglalóink lélekszámát 570 000-retette.A 870-ből származó perzsa hagyomány szerint „a magyarok a türkök egyik fajtája. Főnökük akünde, aki 20 ezer lovassal vonult ki”. A 20 000-es szám azonban csak afféle középkoriközhely volt, talán csak annyit jelentett, hogy „nagyon sok”, hiszen húszezer halottja volt agyőztes bolgár seregnek, húszezer ember halt meg 899 szeptember 24-én Itáliában a Brentamelletti csatában, húszezer főből állott Ottó király német serege a magyarok ellen a 855-ösaugsburgi csatában, 568-ban húszezer volt a türkök elől menekülő avarok száma, Eubiotoszgörög királynak húszezer fős serege volt, II. Fülöp király a szkíták elleni harcban húszezerembert és húszezer lovat zsákmányolt és a khoraszáni emír húszezer muszlim élén indulthadjáratra stb.- A hét magyar törzs. A honfoglalók törzsszövetségének (hetumogernek) neve mai kiejtéssel„hétmagyar” volt. A honfoglalás korának kortárs írója, a Bíborbanszületett Konsztantín császárDe administrando imperio című műve 40. fejezetében pontos leírást kapunk a magyartörzsekről. A vezértörzs, Árpád törzse a Megyer, a többi: Nyék, Kürtgyarmat, Tarján,Jenő, Kér és Keszi. (A Kürt és Gyarmat összevonása ideiglenes és katonai célú lehetett).Ugyancsak Konsztantin „nyolcadik” törzsnek a kabarokat (kavarokat) említi munkája 39.fejezetében kiegészítve azzal, hogy a kabarok további három törzsre oszlanak (ezek talán akövetkezők voltak: Varsány, Tárkony vagy Káliz és Székely).A törzsek elhelyezkedésére sok nézet ismert, ezek alapján a törzseknek a Kárpát-medencébevaló bevonulását a következőképpen vázolhatjuk: a bevonulást feltehetően a Keszi törzskezdte a Vereckei szoroson át, biztosítva az utat a Duna-Tisza közére és a Maros-Körösökvidékén telepedett le; őrhelyei az Ipoly és a Sajó között szűk folyosót teremtett a továbbibevonulók számára. Őket a Kér elit csapatai követték, amelynek őrhelyei valamivel beljebb ésészakkeletebbre voltak, végül a Rába környékén telepedtek le. A Tarján törzs a Dunátólészakra és északkeletre lelt magának szálláshelyet. A Nyék a Csepel-szigetnél kelt át a Dunánés a Dunántúl északkeleti szélét átszelve a Csallóköz irányába vonult, feltehetően a Temesközbentelepedett le. A Duna északi partján az egyébként ekkor erős Kürt-Gyarmat Hubavezér törzse vonult fel és feltehetően a Duna-Tisza között talált magának szállást. (ADunántúl elfoglalása a Kürt és Keszi törzsek érdeme). Az Itáliából visszatérő Jenő törzsbeliekszintén számos őshelyet létesítettek Dunántúlon és feltehetően a Körösöktől északra leltekotthonra. A vezértörzs, Árpád fejedelem törzse a Megyer a Dunántúl északi részében (Fejér,Tolna és Veszprém megyékben) talált végleges szálláshelyet. (A Veszprém felé irányulóakció a Kér és Megyer törzs együttes manővere). A kazároknak vagy kozároknak nevezettkabarok (kavarok) a Dél-Dunántúlon (a későbbi Somogy-Baranya megyékben) telepedtek le.Figyelemreméltó tény, hogy a Kárpát-medencébe érkező magyarság a helybenlakók településeimellé, azokat mintegy kiegészítve és nem rájuk települt.A hét vezér (Álmos, Előd, Kond, Ond, Tas, Huba és Töhötöm [Tétény]) Anonymusnál akövetkező: 1. Előd fia Álmos, majd halála után Árpád székhelyét Anonymus Székesfehérvárhelyett a Csepel-szigetre helyezte; 2. Előd és fia Szabolcs a Vértes és Fertő környékén telepedettle; 3. Ete apja Ond szállásterülete Csongrádban; 4. Kündü (Kend) és fia Kurszán Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében telepedett le; 5. Tas és fia Lél szálláshelye a Bodrog környékén;6. Huba szállásterülete a Nyitra környékén és 7. Tuhutum (Tétény) fia szállásterületea mai Pest megyében volt.(A XIV. századi Képes Krónika vezérlistája: Árpád, Szabolcs,Gyula, Künd, Lél, Vérbulcsu és Örs). Itt meg kell jegyezni, hogy a BíborbanszületettKonsztantín császár által leírt és ma egyetlen hitelesnek elfogadott törzslista nem állíthatópárhuzamba Anonymus vezérlistájával.48