doktori disszertáció - Pécsi Tudományegyetem ...

sajátos megoldás, amely eltér az üzleti szférában alkalmazottól. Az önkormányzatok atevékenységük vagyoni és pénzügyi helyzetére ható eseményekről a kettős könyvvitelrendszerében, módosított teljesítés szemléletű nyilvántartást vezetnek, lényegében apénzforgalmi szemlélet elvét alkalmazzák.A hazai önkormányzatok nyilvántartási és beszámolórendszerében az elhatárolás alapúmódszertan nem kerül alkalmazásra. Ebből következően az elszámolások központi kérdése apénzforgalommal járó tételek rögzítése, a teljesülés időpontjában.A tiszta pénzforgalmi szemlélet alkalmazása több szempontból is negatívkövetkezményekkel jár az önkormányzati gazdálkodásra. Úgy is fogalmazhatunk, hogy apénzforgalmi módszertan jelentős információs kockázatot jelent az önkormányzatigazdálkodás minden részterületére vonatkozóan. Ráadásul e kockázati források kezelésére azalkalmazott módszertan keretei között nincs lehetőség, vagyis nem szisztematikuskockázatoknak tekinthetőek.Adott időszakra vonatkozóan kizárólag a bevételek és a kiadások, illetve az ezeksegítségével előállítható mutatószámok, kimutatások elemezhetőek. Azonban mindezektorzított képet mutatnak, a tényleges pénzforgalmi egyenleg sem határozható meg kellőpontossággal.A pénzforgalmi szemléletből fakadóan az önkormányzatok nem képesek meghatározni azáltaluk ellátott feladatok tényleges költségét. A teljes költség ismerete nélkül viszont nemlehet dönteni adott feladat ellátásának optimális szervezeti keretéről. Tulajdonképpen nem tudérvényesülni a tulajdonosi, befektetői szemlélet, mert valójában a működés értékelését ezzel amódszerrel nem lehet elvégezni.Az önkormányzatok elszámolási rendszerével kapcsolatban a jogszabályokat kellenemegváltoztatni. Emellett a finanszírozási nehézségek, jellemzően az általános forráshiány, ishozzájárulnak a pénzforgalmi szemlélethez való ragaszkodáshoz és az a környezet, amelyélteti és újratermeli a korrupciót.A számvitel és a kötelező struktúrában előírt adatszolgáltatás jól, rosszul - döntően aköltségvetési tervezést és a közpénzekkel való elszámolást, illetve ezen elszámolást kísérőkülső és belső ellenőrzés igényeinek kielégítését szolgálja. (Kassó, 2000.) A magyarállamháztartás gazdálkodási gyakorlatában a nyilvántartási és beszámolórendszer és ezenbelül is a könyvvitel öncélúvá vált, gyakorlatilag semmilyen visszajelző szerepkört nem töltbe. Azon túl, hogy a tényleges költségvetési döntési folyamatot és gazdálkodási gyakorlatotnem szolgálja, nem biztosítja a választók és a gazdasági partnerek információs igényeinekkielégítését.111