doktori disszertáció - Pécsi Tudományegyetem ...

A modern költségvetési politika elemeként jelenik meg továbbá a korrektség elve is. Akormányzat igyekszik a legteljesebb mértékben érvényesíteni a generációk közötti arányosteherviselést, a meglévő kötelezettségeket nem terheli a jövőbeli generációkra. Mindengeneráció annyi terhet visel, amennyi szolgáltatásban részesül. 33A politikai döntéshozó igényeit az információs rendszer akkor képes kielégíteni, ha aköltségvetésen keresztül bemutatja a források allokációját, illetve a költségvetésibeszámolóból világosan és egyértelműen meghatározható, hogy adott feladatra mennyiközpénz került elköltésre és a kiadások fejében a szükséges mennyiségű és minőségűközjószág előállításra került-e. További fontos szemponttá válik a politikusok számára, hogyne csak a közpénzek elköltésének folyamatára koncentráljanak, hanem a kiadásokhasznosulására is. A beszámoló segítségével tehát elemezni kell azt a kérdést is, hogy adottegységnyi közpénz ténylegesen azt az eredményt hozta-e, amelyet a döntéshozók aforráselosztás során elvártak.Az államháztartás gazdálkodási rendszerében bekövetkezett változások egyértelműenmutatják a modern költségvetési politika térnyerését. Mindez magában hordozza a politikusokinformációs igényének átalakulását, jelentős bővülését. Megállapítható az is, hogy atradicionális költségvetési politika már nem képes megfelelni az újonnan megjelenőkihívásoknak. A modern költségvetési szemlélet terjedése szükségszerű. E folyamatelőrehaladása főként a politikusok szemléletmód-váltási képességétől/hajlandóságától függ.A politikusok csoportján belül a parlament szerepe a végrehajtó hatalom számára agazdálkodás kereteinek megállapítása, illetve e keretek betartásáról és hasznosulásáról valómeggyőződés. A parlament a költségvetési politika legfőbb kontroll szerve. Ebből amegállapításból vezethető le a parlament információs igénye.A költségvetés tervezése kapcsán nélkülözhetetlen számára a kormányzat költségvetéspolitikai céljainak és ezek eléréséhez tervezett eszközök ismerete. A kormányzatnak be kellmutatnia az egyes célokra elkölteni tervezett előirányzatokat. A parlament számára pusztán akiadások ismerete nem elegendő.Alapvetően az előirányzatok három típusáról kellene döntenie. Ezek a pénzügyikövetkezménnyel járó tételek, a pénzforgalommal nem járó tételek és az egyéb tételek,amelyek jellemzően az államháztartás egységeinek egymás közötti tranzakciói soránmerülnek fel. A kiadási előirányzatok helyett célszerűbb emiatt a költségelőirányzatok33 A gyakorlatban ezen alapelv érvényesítése a legnehezebb.26