doktori disszertáció - Pécsi Tudományegyetem ...

Az intézmények gazdálkodásának egy további problémája a vagyongazdálkodásszínvonala. Ebben az irányban érdektelenség tapasztalható. Sem a könyv szerinti, sem a piaciérték meghatározására nem lehet hagyatkozni. A pénzforgalmi szemléletből fakadóan már azis gondot jelent, hogy egyértelműen meg lehessen határozni az adott intézmény kezelésébenálló vagyon pontos értékét, lévén, hogy az amortizáció nem jár pénzmozgással. Ebbőlkövetkezően nem lehet értelmezni egzakt módon adott intézmény esetén avagyongazdálkodás eredményességét.Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az önkormányzat és intézményei közötti kapcsolatnagymértékben hasonlít a központi költségvetés és az önkormányzatok viszonyára. Itt isugyanazok a problémák figyelhetők meg, mint amelyeket az előzőekben bemutattam. Eproblémák nemcsak egy-egy szinten értelmezhetők, hanem leképeződnek az alsóbb szintekreis.Az intézmény-centrikus gazdálkodás több negatív következménnyel jár a költségvetéstervezésekor is. A költségvetési számvitel nem tud támaszkodni az intézmény által készítettbeszámolók tartalmára, hiszen ebből csak a pénzmozgások értéke olvasható ki intézményiszinten. Az önkormányzati döntéshozók nem kapnak információkat egyes feladatok ténylegesráfordításainak értékéről, valamint a gazdálkodás lényegi elemét jelentő finanszírozásról semtudnak racionális döntést hozni. A gazdálkodás valós viszonyainak rejtettsége szükségszerűenmagával hozza a pazarlást. Adott intézmény rendelkezésére álló forrásokat nem a feladatainakráfordításigénye határozza meg, hanem az önkormányzati költségvetés pénzügyi helyzete,illetve az előző évi előirányzatok értéke. Ha egyszer túlzott forrásokhoz jut egy intézmény,akkor ennek a tervezési mechanizmus következtében hosszú távú hatásai lesznek.Ráadásul az előirányzat szerinti gazdálkodás is problémáktól terhes. Az előirányzat szerintitervezés általánosnak minősíthető gyakorlata szerint az előirányzatokban szereplő értékösszegnem 12 hónap feladatigény forrására vonatkozik. Ennél lényegesen több 14-15 havipénzigényt tartalmaz. Ezáltal az éves előirányzatok elfogadásakor az intézmények többletigénye éves szükségletként jelenik meg. E pótlólagos forrásokból gyakran nem az intézményfeladatainak finanszírozása történik, hanem az intézmény vezetői, alkalmazottai részesednekbelőle. Például jutalmazások, prémiumok, ajándékok, egyéb juttatások formájában.Emiatt a költségvetés tervezése mindössze a pénzforgalmi tételek ütemezésére szorítkozik.Azonban a költségvetés funkciója ennél jóval szélesebb. Egyrészt meghatározza, melyfeladatok kerüljenek ellátásra és milyen tartalommal, másrészt pedig megszervezi, ésbemutatja, hogyan lehet megvalósítani a feladatokat. Ez utóbbi funkció magában foglaljatöbbek között a feladatellátás struktúrájának kialakítását és az ehhez szükséges finanszírozási139