doktori disszertáció - Pécsi Tudományegyetem ...

5. számú mellékletAz államszámvitel hazai történeteA gazdasági kihívásokra adott válaszok minden korban az államszámvitel fejlődéséthozták. Információkra lett szüksége a hatalomnak az ország vagyoni, pénzügyi helyzetéről.A hazai államszámvitelre és ehhez szorosan kapcsolódó ellenőrzésre vonatkozó első utalásaz 1519-ben született XVII. törvényben található meg. II. Lajos király a központi pénzekjogszerű kezelésének garantálása érdekében elrendelte, hogy a királyi kincstárnok mellé együlnököt kell megválasztani, akinek feladatai közé a bevételek és kiadások számbavételetartozik. A törvény megszületését jellemzően két indok magyarázza, egyrészt a központipénzekkel való visszaélések számának visszaszorítása, illetve a pazarlás megakadályozása.A mohácsi vészt követően uralkodó királyok majd mindegyike foglalkozott a kincstárgazdálkodásának szabályozásával. A magyar számadási gyakorlat jelentős átalakult,köszönhetően Magyarországnak a Habsburg Birodalomhoz való kötődéséből. A Birodalomnyilvántartási rendszere illetve számadási módja teljes mértékben adaptálásra került. Amagyar kamara a császári kamara alárendelt szerveként működött és az időszaki és évesszámadásokat a bécsi kamara vizsgálta felül illetve ellenőrizte.Az államszámviteli előírások először a királyi kamarák utasításaiban jelentek meg.Elsőként 1528-ban a budai kamara részére kibocsátott kamarai utasítás tartalmazottszámvitelre vonatkozó előírásokat. E rendeletek az akkoriban működő pénztári és számviteliszolgálat fejlettségét tükrözik. (Teghze Gerber, 1942.)A számadási rendszer kezdetben számos hibától volt terhes, ami a feljegyzési módszerektökéletlenségéből, a nyilvántartások korlátozott információ tartalmából, illetve az ellenőrzésimódszerek alulfejlettségéből adódott. Ugyanakkor a korábbi időszakhoz képest minőségielőrelépést jelentett az új számadási rendszer a kincstári bevételek és kiadások nyomonkövetésében és ellenőrzésében. A számadások félévenként és évenként meghatározott mintaszerint készültek. Mind a bevételi, mind a kiadási források külön rovatokban kerültekkimutatásra. Az uralkodók felismerték, hogy az állam irányítása az állami pénzügyek alaposismerete nélkül nem lehetséges. A számadási rendszer, ha korlátozottan is, de információkatszolgáltatott egyes területek, országrészek pénzügyi-, jövedelmi-, vagyoni helyzetéről, amelyadatok fontos szerepet töltöttek be a központi irányításban. Ezek közül is kiemelkedtekjelentőségüknél fogva az adózással összefüggő információk és más közpolitikák.Természetesen a politikák irányításában elsősorban az uralkodói érdekek domináltak. Abevételek és kiadások pontos ismerete főként a háborús időszakokban vált igazán18