doktori disszertáció - Pécsi Tudományegyetem ...

A pénzforgalmi szemlélet alkalmazása esetén a beszámolórendszer legfőbb problémája,hogy nem mutatja be az adott egység tényleges éves teljesítményét, ennek mindössze apénzügyi oldalára koncentrál. A jövedelmi és vagyoni vonatkozások bemutatása ugyanakkorelmarad. Az elszámoltathatóságot nem segítik elő a deficit/többlet típusú beszámolók, ennélsokkal több és jobb minőségű információra lenne szükség. (McRae és Aiken, 2000.)A pénzforgalmi szemlélet előzőekben bemutatott jellemzői alapján vizsgálható meg az akérdés, amely szerint, mennyiben képes kielégíteni e szemlélet az érdekeltek információigényeit.Robbins szerint az államháztartás szervezeteinek beszámolói, jelen tartalom mellettelsősorban a költségvetés készítőinek érdekeit szolgálják. (Robbins, 1984.) E megállapítástágabb értelemben úgy is megfogalmazható, hogy a politikusok számára megfelelő abeszámoló által nyújtott információmennyiség. Mindaddig, amíg a tradicionális költségvetésilogika uralkodik.Jones és társai 1985-ös felmérésükkel az ellenőrző szervezetek igényeit vizsgálták. Aztállapították meg, hogy ebből a szempontból ezen intézmények számára a forrásszerzőtevékenység, a pénzügyi helyzet- és egyensúly, a kiadási oldal és a beszámoló költségvetésselvaló összhangjának kérdései kerülnek előtérbe. (Jones és tsai., 1985.) A pénzforgalmiszemlélet e kérdésekre korlátozottan képes választ adni.Az érdekeltek közül a hitelezőket és a befektetőket vizsgálta Boyett és Giroux (1978.)valamint Daniels és Daniels (1991.). Mindkét kutatópáros szerint három információtfigyelnek ezen érdekeltek a beszámolókban: a deficit vagy többlet nagyságát, akötelezettségek pontos kielégítésének képességét, a hatékonyság és a gazdaságosságmutatószámait. A pénzforgalmi szemlélet ebből a szempontból az első két információt képesnyújtani, azonban a befektetők-hitelezők számára ezen adatok valóságtartalma kockázatotjelent. Elegendő, ha csak egy kötelezettségre gondolunk, amelynek teljesítésére az egységnem készül fel, a pénzügyi egyensúly máris felborul. A teljesítmény típusú adatokat apénzforgalmi szemlélet nem képes nyújtani. A befektetők és a hitelezők viszont többnyire apénzforgalmi adatok alapján döntenek az együttműködésről, gondolván arra, hogy apénzforgalom megfelelő fedezetet nyújt a fellépő befektetési, illetve hitelezési kockázatokra.Az előbb elmondottak jelentik a legfőbb problémát az egység vezetői számára is. (Ryan éstsai, 2000.) A feladatellátás hatékonyságának mérése nem ítélhető meg e keretek között,hiszen hiányoznak a költség, a vagyon, az eszköz és a jövedelmezőségi adatok. Az egységekvezetői a tranzakciók szűk körét képesek kontroll alatt tartani.65