doktori disszertáció - Pécsi Tudományegyetem ...

A törvény egyik legnagyobb problémája, hogy az Országgyűlés minden évben módosítja ajogszabály paragrafusait, amelynek következtében nem biztosítható az Áht. konzisztenciája ésa szerkezete is egyre kevésbé átlátható. Egyre sürgetőbb az Áht. szerkezetének átgondolása.Például külön figyelmet érdemel, hogy az éves kiadások értéke alacsony számúelőirányzatban jelenik meg. Ez alapján nem lehet következtetni, hogy az adott nagyságúközpénz felhasználása milyen konkrét cél érdekében történik. Vagyis ily módon az elemző,illetve olvasó állampolgár számára a Kormány alapvető céljai nem lesznek világosak, azadathalmaz nem ad lehetőséget következtetések levonására.Jelenleg az Áht-n belül a hatékony pénzügyigazgatás három elve, azaz a gazdaságosság, ahatékonyság és az eredményesség nem képes érvényesülni. A három elv teljesülése érdekébenszükség van arra, hogy a közpénzek kezelésének céljai egyértelműek, kvantifikálhatók éshatáridőhöz kötöttek legyenek, amelyek alátámasztása érdekében teljesítménymutatókalkalmazására van szükség. Ugyanakkor az Áht. nem definiálja egyértelműen a zárszámadásikötelezettség tartalmát, ezzel kapcsolatban csak homályos utalásokat találunk.Továbbá az Áht. az államháztartás számviteli rendszerének szabályozásában közvetetten isjelentős szerepet játszik, ugyanis felhatalmazza a Kormányt, hogy egyrészt az államháztartásikönyvvezetési és beszámolási kötelezettség részletes szabályait rendeletben állapítsa meg – eszabályozás a 217/1998. számú kormányrendeletben ölt testet, másrészt pedig, hogyszabályozza az államháztartás szervezeteinek beszámolási és könyvvezetési kötelezettségeit –e szabályokat a 249/2000. számú kormányrendelet tartalmazza. A szabályozáseredményeképpen a Kormány számára adott a lehetőség, hogy a közpénzek felhasználásáról apolitikai céloknak megfelelően számoljon be, amelynek következtében az elszámoltathatóságkövetelménye megvalósíthatatlanná válik.A jelenlegi helyzetben tulajdonképpen az Országgyűlés döntési kompetenciája aközpénzek felhasználásáról háttérbe szorul, igazából formális szerep jut számára, míg avégrehajtó hatalom, ezen belül is a Kormány játszik meghatározó szerepet. A pénzügyiellenőrzés ezáltal a Kormány fogságába kerül, mert az a szerv alakíthatja ki az államháztartásszámviteli rendszerét – ezen belül a beszámolási szabályokat, aki a közpénzek elosztásának ésfelhasználásának módjáról is dönt. Az ellenőrzési rendszer az adott szabályozási környezetbennem rendelkezik mozgási lehetőséggel, hiszen az ellenőrzések lefolytatásának gyakorlata aKormány érdekeinek felel meg. Ugyanakkor a pénzügyi ellenőrzés konkrét tartalmánakszabályozása sem egyértelmű, az ellenőrzési rendszer számára már az is gondot jelent, hogyértelmezze a jogalkotó szándékát az ellenőrzés tárgyára vonatkozóan.58