doktori disszertáció - Pécsi Tudományegyetem ...

fontosságát, hiszen e tételek nélkül a jövedelmi és vagyonmérlegek nem mutatják azállamháztartás valós helyzetét. (Teghze Gerber, 1942.), (Szögyéni, 1927.) Mai fogalmakkalélve, az aktív és passzív időbeli elhatárolások könyvelése jellemzően két módszer szerinttörténhetett. Az egyik módszer szerint az adott költségvetési számlán a követelések éstartozások teljes értéke előírásként kerül elszámolásra, és ennek értékét csökkenti a ténylegesbevétel, illetve kiadás összege. Vagyis a nem esedékes követelések – kötelezettségek összegehátralékként jelentkezik az adott számlán. A másik módszer szerint évről-évre csak azesedékes részletek elszámolása történik meg, míg a nem esedékes követelések illetvekötelezettségek külön számlára kerülnek.Az államháztartás gazdálkodása szempontjából nemcsak az egyes pénztárak pénzkezelésebír kitűntetett jelentőséggel, hanem az államháztartás összevont pozíciója is. E feladatotkülönböző elnevezésű és kompetenciájú szervezetek végezték, jellemzően aPénzügyminisztériumnak alárendelten. A központi könyvelés alapját a pénztárak által vezetettforgalmi adatok adták, ebből adódóan a központi könyvelés másképpen forgalmikönyvelésnek is nevezhető. A központi könyvelés célja az egyes ágazatok bevételeinek éskiadásainak összevont kimutatása, majd ebből kiindulva az államháztartás egészére vonatkozóadatok előállítása.A kincstári számvitel részletes szabályokat fogalmazott meg a leltárkészítésre vonatkozóanis. E szabályok a leltárkészítés mennyiségi és minőségi tényezőivel foglalkoznak. Amennyiségi szabályok között kiemelkedő jelentőségűek a leltár felvételére vonatkozószabályok, ezeket a leltárkészítés alapelveinek is nevezhetjük. A minőségi szabályok közöttemlítést érdemel az értékcsökkenés kezelése. A német iskola szerint e szempontbólkülönbséget kell tenni az üzemi és a nem üzemi jellegű hivatalok között. Az előbbiek eseténszázalékos formában az értékcsökkenés elszámolása szükséges, ugyanakkor a nem üzemijellegű állami szervezeteknél részleges vagy százalékos értékcsökkenésre nincs szükség, mertmagyarázata szerint a fenntartási költségek fedezetet jelentenek az amortizációra. Ebből aszempontból lesz különösen fontos szerepe a leltárnak, hiszen ki kell mutatnia a könyvszerinti érték és a tényleges forgalmi érték esetleges eltérését. Amennyiben eltérés mutatkozike két érték között, a könyvvezetésben a szükséges módosításokat át kell vezetni. (Teghze-Gerber, 1942.) Az amortizáció ilyen formában való kezelése semmiképpen sem tekinthetőoptimális megoldásnak, de még mindig jobb, mint az értékcsökkenés napjainkban történőkezelése.32