doktori disszertáció - Pécsi Tudományegyetem ...

Az egyik fő kritikai észrevétel a köz- és a magánszféra eltéréseire vonatkozik. Ennekértelmében a két szféra közötti határvonal ugyan folyamatosan eltűnik, azonban mindez a ’90-es évek végéig egyértelműen jelen van és akadályozza az NPM technikák alkalmazását.(Allison, 1980.), (Bozeman, 1987.), (Osborne, 1994.), (Pollitt és Bouckaert, 2004.),(Christiaens és Rommel, 2008.)A másik kritikai megközelítés a magánszférában alkalmazott üzleti típusú módszerekfeltétlen és teljes körű átvételét vitatja, illetve ennek módját és technikáját finomítja. Osborne(1994.) részletesen elemzi, milyen feladatokat lásson el a kormányzat. Pollitt (1995.) illetveNaschold és Von Otter (1996.) az angolszász tapasztalatokból kiindulva a moráliskonfliktusokat okolja a piaci módszerek alacsony adaptálhatóságának okaként. Ennekellensúlyozására a közösségi nyitottság erősítését ajánlják. Farnham és Horton ezzel szembena közigazgatásban dolgozók alacsony szakképzettségét emeli ki. (Farnham és Horton, 1996.)Metcalfe még ennél is tovább megy, az NPM hitelességét vonja kétségbe, amely amagánszféra módszereinek automatikus átvételének következménye. (Metcalfe, 1993.)Sajátos szempontot képviselnek a privatizáció mértékével összefüggő kritikai észrevételek.Ebből a szempontból Savas (1987.), Moe (1987.), Lane (1993.) és Farazmand (2002.) munkáiemelhetők ki. Mindannyian amellett foglalnak állást, hogy a köz- és a magánszférának ismegvannak a sajátos feladatai. A privatizációt nem szabad általános értelemben„túlhajszolni”.Egy további jelentős megközelítést jelent az NPM reformok sikerességének és nemzetköziharmonizációjának vizsgálata. A szerzők megállapításai két pontban összecsengenek.Egyrészt nem mutathatók ki egyértelműen az NPM reformok hatásai, másrészt pedig az eltérőkulturális hatások miatt az országok eltérő utakon járnak. (Common és tsai, 1993.), (Brunssonés Olsen, 1993.), (Hood, 1995.), (Flynn és Strehl, 1996.), (Zifcak 1997.), (Rhodes, 1998.),(Olson és tsai., 1998a), (Lapsley 1999.), (Lüder, 2000.), (Newbarry és Pallot, 2004.), (Guthrieés tsai., 2005.). Pollitt és Bouckaert (2004.) részletesen elemzik a fellépő módszertaniproblémákat. Továbbá e szerzőpáros az NPM reformok hatásainak mérésére egy viszonylagobjektív modellt dolgozott ki.Az NPM alkalmazásának kérdései fáziskéséssel, a ’90-es évek végén kerültek előtérbe afejlődő államok viszonylatában (Evans, 1997.), (Ormond, 1998.), (Olson és tsai., 1998.),(Schick, 1998.), (Polidane és Hulmi, 1999.), (Matheson és Kwon, 2003.) a magyar helyzetetelemzi (Allen, 1999.), (Balázs, 2000.), (Horváth, 2002.), (Zupkó, 2002.) és (Tóth, 2003.).Az NPM irányzat világszerte jelentős hatást fejtett ki a közszféra gazdálkodási rendszerére,módosította terjedelmét, célrendszerét, működési logikáját és szervezeti felépítését. Jelentős17