doktori disszertáció - Pécsi Tudományegyetem ...

endszer fejlődésének története” című munkájában, amely Bécsben jelent meg 1872-ben.Ennek keretében bemutatta az osztrák államszámvitel fejlődésének folyamatát is. E szerzőkérdeme, hogy elsőként ők különítették el az általános számvitel, az államszámvitel és aszámviteli jog tárgyalását. A magyar irodalomban e megkülönböztetéssel csak az 1800-asévek végén találkozunk.Az államszámvitel fejlődésének következő fontos állomása a községi és városi számvitelimódszerek elterjedése. Mindez hatást gyakorolt a központi szint számviteli rendszerére, atelepüléseken alkalmazott könyvvezetési módszerek kerültek átvételre kormányzati szinten. Efolyamat a szakirodalomban a fejlettebb kincstári számvitel néven jelenik meg. (TeghzeGerber, 1942.)Az előzőekben bemutatott szerzők képviselik az államszámvitel un. német iskoláját. Ezenirányzaton belül jellemzően német és osztrák kutatók találhatók. Az államszámvitelnek anémet iskola mellett a 18. századtól kialakult egy másik irányzata is, az un. olasz iskola. Ezeniskolán belül is különböző irányzatok alakultak ki és léteztek egymás mellett. Az általánoskönyvvezetési ismeretek tárgyalásával foglalkozott az un. lombardiai iskola, amelynekképviselői közé tartozott két trieszti professzor, Villa és Tonzig. Ezen iskola tevékenységétjelentősen befolyásolták a német államszámviteli hagyományok, lévén, hogy a német iskolahatóterületéhez közel helyezkedik el Lombardia. Újszerű megközelítést jelentett Cerbenimódszere az un. logismográfiai eljárás 186 , amely szerint az államszámvitel témaköreitfolyamatszemléletben ábrázolta. Ezek mellett alakult ki a velencei iskola, amelyet Besta ésGhidiglia képviseltek. Ezen iskola jellemzően a számvitel nyilvántartás alapvető módszerére,a kettős könyvvitelre fókuszált és ennek alkalmazási lehetőségeit vizsgálta azállamszámvitelben. Továbbá létezett egy un. statmográfiai iskola is, amely a statisztikaimódszerek alkalmazását szorgalmazta az államszámvitel területén. Ezen irányzat legnagyobbhatású képviselője Pisani.A 20. századtól kezdve jelentek meg azon művek, amelyek a kincstári számvitel rendszerétnem egyetlen irányzat alapján mutatták be, hanem igyekeztek általános elveket ésmódszereket azonosítani. E munkákra jellemző, hogy több ország államszámviteli gyakorlatátmutatják be, és erre támaszkodva értelmezik a közös pontokat, amelyek követendő példakéntállíthatók az európai államok államháztartásai számára. Az első ilyen átfogó jellegű munkaGomberg nevéhez köthető, aki 1908-ban publikálta „Az államszámvitel alapjai” címűkönyvét. Ezt követően 1923-ban jelent meg Hügli F., „Könyvvezetési rendszerek és186 Az eljárás részletesebb ismertetését lásd később ezen alfejezeten belül.29