Erdélyi helynévkönyv I-P.pdf

Vistai András János: Tekintı – erdélyi helynévkönyv
Második köte
archiprecone ... Sebastianus comes de Clus; 1235: Hagya civis Culusiensis; 1241-re: in quodam
castro quod dicitur Clusa cecidit infinita multitudo Vngarorum; [1257–72]: Stephanus ... rex ...
volens olym fundare et congregare ... civitatem Kulusuar, multa prerogativa libertatum ipsos
decorasset; 1282: in C-u de Kulus v. Kuluswar; 1288: Petrus de Nytra comes de Kulus; 1299:
populi episcopatus nostri de Klusuar, Datum in Klusuar; 1313: super donatione v-e Kuluswar;
1316: Benedictus plebanus de Kuluswar et canonicus Albensis et comes Tark {Starch} iudex de
eadem Kuluswar; 1317: magister Joannes comes de Bezterce, de Kulus et de Kuluswar; 1348: eccl.
parochialis S. Michaelis archangeli in Clusenbvrg. Kolozsvár ott alakult ki, ahol a Meszesi-kapun
átjövı „Királyuta“ a Szamoson átkelve egyesült a Királyhágó felıl jövı nagy úttal, és K felé
folytatódva Kolozson és İrön át Dél-Erdélybe vezetett. E két fıút a városképben a Monostori út és
a Magyar utca vonalában és a reá merıleges Híd utcában jelentkezik (e neveken már 1372–1453).
Az úttalálkozásnál már az ókorban város (a római Napoca) létesült. A népvándorlás alatt rommá
vált település mellett a honfoglaló magyarság is megtelepedett; a Zápolya utcai X. századi temetı
vallomása szerint a vár közelében egy nemzetségfı katonai kísérete temetkezett. A romterület
helyén létesült vár lett az István király által ide rendelt ispán székhelye. A vár a két fıút
összeszögellésétıl É-ra helyezkedett el; a XIII. században kıbıl kiépített négyzet alaprajzú
falvonulata mint belsı vár a XVIII. század végéig fennállt, s beépített területe ma is Óvár nevet
visel. A két fıút összeszögellése mellett DNy-ra kialakult nagy négyszögletes vásártéren épült az
elsı templom; a XI–XII. században a kolozsi esperes székhelye. Így Kolozsvár is, mint az I. István
kori legtöbb megyeszékhely, két külön épült magból, a várból és a kerített templomból állt,
hasonlóan pl. Sopronhoz, ahol a római város helyén épített vártól függetlenül, egy közeli dombon
épült a Szent Mihály-plébániatemplom. Kolozsvár nevét elterjedt felfogás szerint az itt kiépített vár
útelzáró jellegérıl kapta, korabeli latin források ugyanis ezeket clusa-nak nevezik. Mivel azonban
várispánságaink túlnyomó része nevét az elsı ispánról kapta, és a Kolozs személynév ismert volt az
Árpád-korban, ez a lehetıség sem zárható ki. A városra az elsı közvetett adatokat a
kolozsmonostori apátság XI. századi alapítására vonatkozó híradások tartalmazzák. A magára
Kolozsvárra vonatkozó közvetlen adatok a kolozsi várispánság említéseivel 1177 tájától
kezdıdnek. Itt volt központja kezdetben a kolozsi esperesnek (1199–) és a várjobbágyság
vezetıinek: udvarbíró, várnagy, hadnagy, börtöncsısz (praeco), billogos stb. (1213–1235).
Kétséges, hogy köze volt a városhoz az 1213-ban perben elmarasztalt és családjával együtt
szolgaságba került Agyának, akit ekkor egy úr jobbágyának, 22 év múlva pedig kolozsi civisnek
(várjobbágynak) mondanak. A város és közvetve a környék magyar lakosságára következtethetünk
a tatárjárás erdélyi pusztítását leíró német forrásból, mely szerint a „Kolozsnak mondott várban a
magyarok végtelen sokaságát ölték meg“. I. Károly király 1316-i oklevele szerint István király
Kolozsvár várost megalapítani és betelepíteni akarván, szabadságokat adott neki. Istvánon V.
István értendı, aki mint Kelet-Magyarország ura 1257-tıl adott ki oklevelet erdélyi ügyben. A
telepített városlakókat ekkor „vendégek és szászok“ névvel nevezik. A szászokon betelepített
németeket kell érteni, míg a vendég (hospes) fogalom összegyőjtött telepeseket jelöl; magyarokat és
németeket egyaránt. Az 1332-ig felbukkanó kolozsvári polgárnevek többsége német; Gilnitzer
éppenséggel gölnicbányai betelepülıt jelent. Késıbbi nevek (Payer, Neremberga stb.) bajor
beköltözésre is engednek következtetni (Makkai 36). A vezetı polgárok közül Zekul ~ Scecwl neve
székely eredetre mutat. Az új telepesek között elenyésztek a régi várjobbágyok maradékai. V.
István nem sokkal az új telepítés után eladományozta Kolozsvár helységet az erdélyi püspöknek,
majd IV. László 1275-ben megújította az adományt. 1282-ben a király a püspöki helység lakóit
kivette a vajda és más bírák joghatósága alól, és a püspök alá rendelte. A város fejlesztése
érdekében a püspök 1291-ben megvásárolta határához Lomb földet, 1299-ben pedig cserében
megszerezte az apáttól az épületfa kitermelésére alkalmas Leske (Apáthavasa) és Szentgyörgy
erdıbirtokot. A helység ezt követıen szerepel polgárvárosként. Károly király 1313-ban még
megerısítette a püspököt Kolozsvár birtokában, s bár a püspök saját birtoklása erısítésére a város
plébánosává egy kanonokot tett meg (1313, 1324, 1325), a király visszavette a várost. Már 1315
végén Pok nb. Miklós vajda itt mőködött, 1316-ban pedig a király igénybe vette a polgárok
haderejét Debreceni Dózsa seregében a Majos fia Majos ellen vívott topai vagy a bonchidai
csatában. Ez év augusztusában Benedek plébános és Stark bíró kérésére a város (civitas) lakóit –
„akik a szabadság útjáról lealacsonyíttattak“ – visszahelyezte az V. István által adott
543