Erdélyi helynévkönyv I-P.pdf

Vistai András János: Tekintı – erdélyi helynévkönyv
Második köte
136). 1733: Solumberg, 1750: Schilemberg, 1760–2: Lesszes, 1805: Leses. 1808: Leses ~ Lesses,
Schönberg ~ Schullenberg (97). 1861: Lesses, Schönberg Sink (37). 1888: ≈ (Schönberg,
Siuliembergu, Sulemberg) NK Szentágotai js (Je 471). 1913: Lesses NK vm (Az). – 1909/19:
Şulumberg, L, Sch, L 1276: r 660; n; 15 m (176). > Dealul Frumos = Su 1: 193. 1329–1854. >
1974: Dealu Frumos c. Merghindeal {Morgonda kzs faluja ÉNy-ra} [36 A]
Lestornya Za (Nagyhalmágy-Ny hrs a Fehér-Körös j. p.) 1477: Lyzchora (Cs 1: 738). 1808:
Leszora Za (97). 1888: Lestornya Ar Nagyhalmágyi js (Je 472). 1913: Kisles Ar vm (Az). –
1909/19: Leştioara, Lestyóra, L 216 ort. r (103). = Su 1: 358. 1477, 1854. – 1974: c. Hălmagiu
{Nagyhalmágy kzs faluja} [33 B]
Lésza 1. Fo (Fogaras-DNy) 1527: Lisza (Su). 1534: Liza, Lysza (Ve: Fontes IV. 237). 1589:
Lesza, 1602: Lésza (Ve: Doc. III. 162, VII. 268). 1639: Leza (Makkai 486) I. Rákóczi György
birtoka. 1750: Lissa, 1761: Lessa, 1805: Lésza. 1808: Lésza (97). 1861: ≈ Fo (25). 1888: Lisza
Fogarasi js (Je 475). 1913: Lésza Fo vm (Az). – 1909/19: Lisa, Lisza, L 1504: r 1453; c, m, zs
(104). = Su 1: 359. 1527–1854. [36 D]
Lésza 2. Za (Nagyhalmágy-Ny, a Fehér-Körös j. p.) 1439: Leza (Cs 1: 738). 1670: Lésza (Márki
II/2. 164). 1760–2: Leasza. 1808: Lyásza ~ Lász, Laas Za (100). 1888: Leásza (Sovántfalva,
Lyásza) Ar Nagyhalmágyi js (Je 468). 1913: Sövényes Ar vm (Az). – 1909/19: Leasa, Leásza, L
518: r 506 (102). = Su 1: 354. 1439–1854 {1913}. – 1974: c. Hălmagiu {Nagyhalmágy kzs faluja}
[33 A, B]
Leszkolcz * Te~Kr (Detta táján, Partos mellett) 1446: Lezkolcz Gád és Partos faluval együtt
bukkan fel (Cs 2: 29. Bolyobar). – Su 2: 363.
Leszkovicz Szö (1808) : Néramogyorós.
Lészped * Ar (Lippa-K, Odvas mellett) 1607: Lezpede, Lespegye (Márki II/1. 208). – Su 2: 363.
{Dealul Petrani ~ Lespedani ırzi emlékét}
Léta {< Leta szn: 1202} 1. * Bi (Diószeg-D) 1229: pr. Leta iuxta Beruciou; 1291: t. Leta, ... que
qd. fuerat t. castri de Bulunduch; 1300: p. Leta. A Berettyó mellett fekvı [Kis-] Léta részben
nemesi, részben várbirtok volt. Gyapol ispánnak adták cserébe Jobbágyi birtokért és 60 M-ért. Léta
másik része a bolondocsi vár földje volt; ezt V. István király {1270–72} Furd és Farkas fiainak,
királyi tárnokoknak adta, akik 1291-ben 25 M-ért eladták Gurkeled nb. Kozma fia Kozmának. Ezt
a birtokot utóbb Kozmaházának vagy Kozmafalvának nevezik (Gy 1: 639). > Kozmaháza (-
falva) * Bi (Diószeg-D) 1291–4: v. Cosme; v. Cosme parui; 1327: p. Cozmahaza. A Berettyó
melletti Léta faluban állt Gutkeled nb. Kis (Parvus) Kozma háza; a falu róla kapta nevét. 1300-ban
itt, a Berettyó közelében levı házában idézték meg. Az 1327-i osztozáskor Kozma unokája: János
kapja. Kozma faluja 1291–4 között elsı ízben 65, másodszor 60 kepe tizedet ad a püspöknek (Gy
1: 636). 1421: p. walachalis Kozmafolua (Cs 1: 614; Csáky Okl. I. 312), 1438: Kozmafalwa (Jakó
284). 1808: Kozmafalva h. Hnt. 13: Kozmapuszta. – Su 2: 362, 1229: Letha, 1291: villa Cosme,
1421, 1438 {Biharfélegyháza hr}
Léta 2. Ko (Torda-ÉNy) 1322: p. Leta, 1334: sacerdos de Leta (Tr). 1450: ecclesia S. Crucis de
Letha; 1456: p. ≈. 1461: Lethallya cum suis pt. 1500: p. Leta. ¤Léta vár tartozéka Ko ~ To (1450–
1500: Cs 5: 374). 1587: Letha. E: fl. 10, A: fl. 4. Domino Paulo Gjwlaj (Dé 53. Ko vm). 1752:
Református templomában remekbe készült szószékkorona „Tordai Johannes Major 1752. Asztalos
de Torda“ munkája (Kabay). 1808: Léta (Magyar-), Litu-ungureszk (97). 1861: M-L, To vm (10).
1888: M-L (Lita) TA Alsójárai js (Je 487). 1913: Magyarléta TA vm (Az). # Ke 1: 206. Kabay
1973. – 1909/10: Lita-ungurească, Ml, L 416: r 2; m (104). > {1929:} Litenii de Sus = Su 1: 360.
1322–1854. > 1974: Liteni c. Săvădisla {Tordaszentlászló kzs faluja D-re} [22 D; L]
Léta 3. Léta, Létavár To (romjai: Ghiczi ~ Géczi vár a Jára-völgy egyik szirtjén, a Kisbányaihavasokkal
szemben) 1242 utánra tehetı. A király építette, 1324 elıtt. Hegyek közötti mentsvár
volt (Fügedi 171.). 1324: castrum Leta (Cs). 1331: Rimai Miklós létai és kolozsvári várnagy (Gy 4:
254). {Fü szerint RM vn kolozsi ispán.} 1364: castellanus noster (wayuode Transsilvani) de Leta;
611