Erdélyi helynévkönyv I-P.pdf

Vistai András János: Tekintı – erdélyi helynévkönyv
Második köte
Mezıalja * Te (Karánsebes táján, Kisszabadi mellett) 1458: Mezewallya, Mezewhath együtt
fordulnak elı (Cs 2: 51. Mezıhát). – Su 2: 369. Mezewhat 1445, 1458 Mezewallya {A kettıt
azonosnak írja.}
Mezıbanyica Ko (1913) < Báni.
Mezıhát * Te (Karánsebes táján, Kisszabadi mellett) 1445: Mezewhat a Mezıhátiak birtoka,
Fratest szomszédja 1458: Mezewallya, Mezewhath együtt fordulnak elı (Cs 2: 51. Mezıhát). – Su
2: 369. Mezewhat 1445, 1458 Mezewallya {A kettıt azonosnak írja.}
Mezıhavas 1777 m magas hegy a Görgényi-havasokban. – Saca.
Mezıs Bi 1913: Alsómezıs + Felsımezıs > Rézbányamezıs.
Mezıség 1): Erdélyi Mezıség: a Kis- és Nagy-Szamos, a Sajó, a Maros és az Aranyos közötti
erdıtlen dombság Erdély középsı részén. A ≈-en mintegy 300 magyar, román és szász lakta
község található. Nevezetes vásáros helyei: Nagysármás, Mócs, Buza, Úzdiszentpéter, Mezıbánd.
Jellegzetes magyarlakta helysége Szamosújvár közelében Szék, mely jelentıs sóbányái révén a 13–
18. sz. között kiváltságos mezıváros volt. A ≈ Erdély legkorábban magyarok által benépesített
területei közé tartozik (10–11. sz.). A középkorban viszonylag sőrőn magyarlakta vidék volt. A
románok a középkor végén kezdtek nagyobb számmal beköltözni a ≈-re, különösen akkor, amikor
a 16–17. sz. háborúiban a magyar lakosság száma nagyon megfogyott. Jellegzetes mezıségi vidék a
Sajó mente nyolc magyarlakta faluja (a legnevezetesebb Zselyk és Sajómagyarós). Külön egységet
alkot a Szászrégentıl északra fekvı hat magyar falu, a Felsı-Maros mente is. A ≈ magyar
lakossága szigetszerően szétszóródva, román falvak közé ékelıdve él. Ennek következtében népi
kultúrájuk Erdély legarchaikusabb magyar paraszti mőveltsége, ugyanakkor intenzív
kölcsönhatásban él a környezı románsággal is. A mezıségi magyarokat igen késın, csak az utolsó
30-40 évben, fıleg zenei és táncéletükre figyelve (széki muzsika) fedezte fel a néprajztudomány.
(K. L., 145.) # Kós: Méhészkedés a Mezıségen (Ethn 1949); Uı: Mezıségi győjtés (ms)
2): Bihari Mezıség: a Sebes- és Fekete-Körös közé esı sík- és dombvidék. Nyugatról a Sárrét
határolja. A középkorban a síkvidéki részét Kis- és Nagy-Keresérnek hívták. A déli része az
Erdıháthoz tartozik. A ≈-et a magyarság a honfoglalás idején megszállta. A középkorban
viszonylag sőrőn lakott vidék volt a síksági része. A románok a középkor végén jelentek meg a
tájon. A 16–17. sz. háborúságaiban és fıleg Várad eleste (1660) után a magyar lakosság nagy
hányada elpusztult vagy elmenekült. Ma többségben románok, kisebb részben magyarok lakják.
Nevezetes magyar helysége Nagyszalonta, Bocskai által kiváltságolt hajdúváros, amely azonban
elıjogait a 18. sz-ban elvesztette. A bihari ≈ ma kiveszıben levı tájnév. (K. L., 146.)
Mezısomlyó * Kr (Detta-K, a Berzava partján) 1152: in Mezeusumlusiensi S. Stephani ecclesia;
1278.IV.16. IV.Lad: Datum Mezeusumlov; 1290.III.15: ≈: Datum in Mezew Sumulo; 1322:
magister Simon f. Michaelis comes Siculorum et de Beztherce et de Mezewsomlyo; 1330: fr. Petrus
ds Koza prior. O.F.B. Aug. de Mezew Somlyow, ... mol. ibi in ≈ super fl-o Burzua currente; per
fora eiusdem C. [Karasou] vidl. in foro Mezeusomlou; 1331: hospites de Mezewsomlow;
1331.VIII.27.: C. Karasu: universitas civium de Mezeusumlo; 1333–4: Benedictus (sacerdos) de
Mezewsomlo; 1343: Gatal ... inter civitatem Mezew Somlyo et fl-m Burzua; 1343.XI.25.: vicecomes
de Karasow et iudex nobilium: Datum iuxta ecclesiam B. Stephani regis; 1347.VIII.26.: in
congregatione generali ... nobilium C. de Karasou ... in festo B. Stephani regis prope civitatem
Mezeusumlio celebrata; 1389: p. Ermen ... a pt. civitatis Mezeusomlyo. A mezıségi Somlyó-hegy
mellett, a Berzava partján létesült városnak már 1152-ben egy jelentıs alapítványa, Szent István
királyról nevezett egyháza (prépostsága?) volt, ahol ekkor az ország nagyjai összejöttek ítélkezés
kapcsán. Ez az egyház maradt a XIV. szd-ban is a város fı helye, mellette tartoták a
megyegyőléseket (1343–44), olykor Szent István napja körül (1331, 1347). IV. Béla
alapítványaként itt állt az ágostonos remeték Becket Szent Tamás mártirról nevezett klastroma.
Egy 1330-ban átírt hamisítvány szerint V. István király 1270-ben Mezısomlyón, a Berzava mellett
malmot adott az ágostonosoknak földdel és tartozékaival, s az átadott föld határát leíratta {...}. Ha
a határ jogérvénye vitatható is, földrajzilag kétségtelen, hogy a város azon ÉNy-i része, amelyet az
676