mélyfúrások - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

Egy lépés előre, kettő hátra 113és a kiskereskedelem államosításának következtében felszámolódott, a helyérelépő állami kiskereskedelem hosszú éveken keresztül képtelen volt az alapvetőigények kielégítésére.A beruházási célok átrendezése miatt az ötvenes évek elejétől a lakásépítésháttérbe szorult, a lakáselosztás rendszere állami felügyelet alá került, így a helyiérdekek érvényesítése is csak változó mértékben sikerült, bár az a dokumentumokalapján látható, hogy a gyár és a város vezetése a korszakban igyekezettkihasználni a kohászat – és ezáltal a település – gazdasági szerepéből, jelentőségébőladódó lehetőségeket. E téren szintén nem tekinthetők tipikusnak a helyitanácsi vezetők nyomásgyakorlási kísérletei – feliratok a kormánynak, asajtó igénybevétele, különbizottság felállítása, a fejlesztési források megszerzése,a lakásépítés, illetve a városfejlesztés meggyorsítása érdekében. Bár a hivatalosdiskurzust az átideologizáltság mindvégig jellemezte (a hatvanas évekelejéig erőteljesebben, aztán gyengébben), figyelemre méltó az a pragmatizmusis, amellyel a hatvanas évek elejétől igyekeztek a problémákra megoldásokatkeresni. Ugyancsak érdekes, hogy a település a hivatalos szólamok ellenére– különösen az ötvenes években – mennyire nem élvezte az iparosításjárulékos előnyeit. Más, zöldmezős szocialista városokkal szemben itt máradott volt egy hagyományokkal bíró településszerkezet, adott volt egy többékevésbéműködőképes infrastruktúra, amelyet újabb beruházások nélkül, illetveminimális beruházásokkal addig igyekeztek működtetni, amíg lehetségesvolt. Arra a jogosan felvethető kérdésre, miért akart a városvezetés tömegesenlakásokat építeni, nyilvánvalóan sokféle válasz adható. Feltételezhetően megakartak felelni az ideológiai és politikai elvárásoknak, annak, hogy a rendszerbázisának tekintett nagyüzemi munkásságnak új, szocialista életkörülményeketés feltételeket kell teremteni. A korra jellemző paternalizmus jegyében talángondoskodni is akartak a város lakóiról. Mindez láthatóan csak részlegesensikerült, legalábbis a szocialista rendszer első évtizedeiben. Azt, hogy azéletkörülmények nem javultak, hanem előbb jelentősen romlottak, s csak ahatvanas évekre közelítették meg ismét a háború előtti szintet, a gyári munkások– különösen azok, akik a „rimás” időszak viszonyait is ismerték – többnyiretársadalmi státusvesztésként érzékelték.ENNI ÉS LAKNI IS KELLENE…HIVATKOZÁSOKBelényi (2004)BELÉNYI GYULA: Az ipari munkásság társadalmi átalakulása Ma gyar or szá gon,1945–1965. Akadémiai doktori értekezés, kézirat.