mélyfúrások - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

162 Évkönyv XVI. 2009KŐRÖSI ZSUZSANNAkább az volt a taktika, hogy aki deviáns, azt kiszorítják az országból. És ez történtvelem is.I. B. (1946) képzőművészt, egy alternatív művészcsoport tagját nemcsak anyilvánosságtól zárták el, nemcsak művészileg, hanem egzisztenciálisan is ellehetetlenítették.Őt is a hatalom kényszerítette emigrációba. Bár útleveletmár korábban kapott, sőt egyenesen biztatták is, menjen el, csak 1979-bendöntött úgy, hogy emigrál.Úgy ítélték meg szerintem – de ez soha nem tisztázódott –, hogy én valahol egyveszélyességi zónában vagyok. Tehát ugye azon túl, hogy nem vettek föl az Alapbameg a Stúdióba, és akkor beadtuk az útlevélkérelmünket, amit egy nap alatt megkaptunk.Sőt azzal, hogy igen, tessék, menjél! […] Na most én meg azt mondtam,hogy én nem! Hát, hogyha így küldenek, akkor én nem megyek! Hát azért még vanidőm. Na most én maradtam, de az volt az ára, hogy már 78– 79-ben semmilyen jövedelmemnem volt. Gyakorlatilag semmilyen munkát nem kaptam. Bárhova mentem.Tehát a dolog már ilyen szempontból veszélyes kezdett lenni.…azt mondták, hogy van egy hetem, hogy elmenjek…P. J.-t (1940), a tizenhat éves gyereket, a szovjet bevonulást követően szerzettvéres tapasztalatok és az általános disszidálási láz arra késztették, hogy ő is elinduljonNyugatra, hiszen ennek nem lesz jó vége. Kalandos módon barátjávalát is jutott a határon, ám a bizonytalan jövő elriasztotta: a pokrócok alatt visszadisszidáltam,a vöröskeresztes teherautóval. A „megtévedt fiatalt”bevitték a rendőrségre,de egy-két pofon után hazazavarták. Ám ettől kezdve számon tartották,előbb csak szelíden, majd a hatvanas évek végétől egyre durvább módszerekkelpróbálták beszervezni –filmes próbálkozásaiban mindazonáltal nem gátolták.Bár a főiskolára nem vették fel, a hatvanas évek elejétől a televíziónáldolgozott, megtanulta a szakmát, saját kisfilmeket is készített. Hagyták felfutniegy bizonyos szintre, hogy legyen vesztenivalója. Bármilyen félelmekkel ésnyugtalansággal járt is az itthonlét, nem akarta elhagyni az országot: erősenkötődött a családjához, szerette a munkáját, barátok vették körül. 1971-benazonban újra behívták, s nyíltan választás eléállították: vagy segít nekik, és akkorők is segítenek a karrierjében, vagy tönkreteszik őt is, családját is. Úgyérezte, ha itthon marad, és nem vállalja a besúgást, eltapossák, és a családját ismegszorongatják; az egyetlen megoldás, ha elmegy, akkor a családját is megmentia nagyobb problémáktól. A hatalom állította tehát választás elé; és ő ahatalom (a beszervezés) elől menekült az emigrációba.Igazából én soha nem akartam kimenni. Tehát úgy, hogy én lelépek, és akkorkinn fogok élni. Arról nem is beszélve, hogy a feleségemet szerettem, a szakmámat