mélyfúrások - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

Elbeszélő múlt161ültem rajta, mert azt hittem, hogy nekem kell valami pénz ahhoz, hogy elmenjek, éssoha ne jöjjek vissza. Nem turistáskodni akartam harminc napig, tehát én pénzzelakartam kimenni, vagy pénzt előreküldeni, hogy én ott el tudjak kezdeni egy új életet,amit itt már nem tudtam, mert itt becsukódott minden kapu lassan. De hogy mitfogok ott csinálni, nem tudtam. Nem fogok meghalni, 33 éves vagyok, itt hagytam aszüleimet mondjuk, de nem hagytam itt gyereket, nem hagytam itt nagy szerelmet,gyakorlatilag egyedül vagyok a világban, és új élet kezdődik a nulláról, gyakorlatilagaz éhenhalás küszöbéről. Majd meglátjuk, mi lesz belőlem.Azokat, akik a tiltásokat semmibe vették, illegális, féllegális tevékenységetfolytattak, a hatóságok számos esetben megfenyegették. Voltak, akiket nemcsakszavakkal, hanem fizikailag is bántalmaztak. Több visszaemlékezőarrólmesélt: a rendőrség egyértelműen érzékelhető szándéka az volt, hogy megfélemlítsék,ellehetetlenítsék, és ezzel emigrálásra kényszerítsék őket.NY. M. (1946) a hetvenes években alternatív színházzal foglalkozott, de abetiltáson túl egészen addig nem érte közvetlen bántódás, amíg a kultúrpolitikaszámára már elfogadhatatlan együttesét meg nem alapította. Ezzel már őis átlépett a láthatatlan határon. Ettől kezdve állandóan megfigyelték, követték,többször letartóztatták, rendszeresen életveszélyesen megfenyegették őtés az édesanyját is. Nem maradt számára más kiút, mint hogy harminckét évesenelmenjen az országból. Útlevelet kapott – ő is azok közé tartozott, akiketki akartak szorítani az országból.Volt egy időszak, amikor rajtam gyakorolt egy egész vizsgázó rendőriskolai osztály!Reggel kimentem a lakásomból, és ott vártak az utcán, olyan tíz-tizenkét fiatal,és ott kiabálták, hogy „Ma eltörjük a lábad!” […] És aztán elkezdtek jönni atelefonok, ami hát úgy nézett ki, hogy éjjel háromkor megszólal a telefon: „Ma éjjelmeghalsz!” Szóval így kezdődött. „Ma éjjel meghalsz! Kikerülhetetlen!” Elkezdtékanyámat hívni, hogy „te rohadt kurva! Reggelre halott lesz a fiad!” […] Ez az erőszakállandóan volt. Emlékszem, hogy volt egy ilyen történet, hogy mentem le autóstoppala Balatonra, és elhúzott [mellettünk] egy busz amerikai turistákkal, és énintegettem nekik. És csikorogva fékez a rendőrautó, és bevittek, azt hiszem, Fehérvárraa rendőrségre, és emiatt, hogy én integettem a turistáknak, három napig bentvoltam. A hajamat levágták rendőrollóval! Ilyen kémtevékenységgel gyanúsított azsaru, és úgy vallatott, hogy a pisztolyát kirakta az asztalra. […] Szóval ez a fizikaierőszak, bebörtönzés, elmegyógyintézetbe dugás, ez abszolút benne volt! Ami bárkivelelőfordulhatott! […] És hát közben az egész család ilyen idegösszeomlás szélénállt, anyámat ugye minden éjjel hívták. Úgyhogy akkor tényleg nem maradt másválasztás, mint elmenni. Szóval abban az időben ugye már hatalmas adósságokathalmozott fel a kormány, és emiatt nem mertek embereket bebörtönözni, hanem in-SZABADABBVILÁGBANÉLETETTEREMTENI