mélyfúrások - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

Elbeszélő múlt173lesajnálónak érezte. Számára már nehezebb volt a beilleszkedés: bár igyekezettmegérteni és elfogadni a svájci mentalitást, sok minden bántotta. Úgyérezte: a politikai rabság megszűnt, de helyette társadalmi rabságba került, olyanírott és íratlan szabályok közé, ahol állandóan arra kellett vigyáznia, hogy úgyviselkedjék, ahogy elvárják tőle. Ösztöndíjjal francia– német szakon kezdtemeg egyetemi tanulmányait, de „kapaszkodó”hiányában nem találta helyét:személytelenség is uralkodott az egyetemen, […] elvesztem ott a nagy sokaságban, ésnehéz volt a kapcsolatokat is fenntartani azzal a pár emberrel, akivel volt. 1960-banmegszakította a tanulmányait, dolgozott, majd Londonban élt néhány hónapot.Hatéves szünet után folytatta az egyetemet, és közben hosszabb időt töltöttPárizsban és Argentínában is. 1974-ben doktori vizsgát tett. Ezt követőennyelvtanár volt, aztán tíz évig egy menekültotthonban dolgozott.Elbeszélésében olyan nőként mutatta be magát, aki sohasem vágyódottvissza Magyarországra. Bár az élete korántsem volt problémamentes, mindigis úgy érezte, a nehézségek nem a körülményekből, hanem saját személyiségébőladódnak. Csak több évtized elteltével, az interjú során ébredt rá: ahhoz,hogy oly nehezen találta meg a helyét a világban, az emigránslét is hozzájárulhatott.Nekem nem, honvágyam se volt soha. Nem gondoltam arra, hogy nekem könynyebblenne itthon. Nem hittem, hogy könnyebb lenne, nem gondoltam. Úgy gondoltam,hogy az én személyes problémáim pontosan ugyanúgy itt is meglennének. Ésmondjuk én talán akkor még nem láttam eléggé a környezetnek a szerepét. Azt mostjobban látom, hogy azért a környezetem is szerepet játszott. Nyilván az egész emigrációsszituáció is megnehezítette a helyzetemet, amit akkor nem annyira láttam,mint most. Szóval azt én akkor leértékeltem. Akkor nagyon úgy láttam, hogy mindencsak az én privát problémám. De hát azért az nem egészen volt úgy.A magyar kör viszont elég gyakran összejártÖ. B. (1933) emigráns élete, ha nem volt is zökkenőmentes, semmiféleképpensem volt sikertelen. Az első négy évet Franciaországban, illetve Svájcban töltötte,csak 1961-ben szánta el magát, hogy bátyját követve az USA-ban telepedjenle. Selyemfestőként kezdett dolgozni, majd lépésről lépésre, keménymunkával textiltervező lett. Megtalálta helyét az új világban. Befogadták őt, éső is elfogadó volt. Felvette az amerikai tempót, nem nézett hátra, többnyireérdekes,jövedelmezőállásai voltak, és bár voltak magánéleti gondjai, összességébenpozitív mérleget állított fel. 1982-ben férjhez ment egy Kanadában élőmagyarhoz.SZABADABBVILÁGBANÉLETETTEREMTENI