mélyfúrások - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

158 Évkönyv XVI. 2009KŐRÖSI ZSUZSANNAfejeztem azt, hogy én egyáltalán nem vagyok ebben biztos, hogy a nyugatiak hajlandókegy világháborút megkockáztatni Magyarországért, szóval, ilyen gondolataim isvoltak, de az ember egyik percben ezt gondolja, a másik percben azt gondolja.Kíváncsi voltamAz állam egészen 1989-ig korlátozta polgárai jogát az útlevélhez jutásban és akülföldre utazásban is, de a korlátozás fokozatosan enyhült. A kádári konszolidációval fellazultak az utazási korlátok is, a szocialista blokkon belül Ma gyar -országon viszonylag nagy utazási szabadságot engedtek azoknak, akik nemadtak hangot elégedetlenségüknek. Illetve ez fordítva is igaz: a rendszer biztosítottaaz utazás lehetőségét (is), hogy az emberek ne adjanak hangot elégedetlenségüknek.N. T. (1943) sikeres szállodai szakember 1966kora őszén, huszonháromévesen egy jugoszláviai nyaralás alkalmával barátaival átszökött Olaszországba,és politikai menedékjogot kért. Ő is eljátszott már korábban a disszidálás gondolatával,de a döntést csak akkor hozta meg, amikor a körülmények együttállásalehetővé tette, szinte kikényszerítette. Szervezett keretek között utazottbarátaival Abbáziába, ahol egy alkalmi olasz ismerősüket kérték meg, segítseát őket autójával a határon. A kíváncsiság és a szerelem vitte el az országból,hajtotta a kalandvágy.Kaland. Kíváncsi voltam. Én akartam menni a holland nő után, a barátom megel akart menekülni a katonaság elől, úgyhogy itt összecsengtek az érdekek, és ez egynagyon izgalmas időszak volt, hogy mind a kettőnknek nagyon jól jött volna ki, ha sikerülkimenni. […] A helyzet adta magát. […] Itthon kátyúban láttam az egészet.[…] Akkor valahogy úgy összeadódtak ezek a dolgok, plusz ott volt a háttérben, ottlüktetett a fülemben a Hollandiában élő magyar kis barátnőmnek a hívó szava. […]Sőt arra az időszakra, mikor elindultam, már úgy voltam vele, hát hogyha valahogyúgy adódik, hogy sikerül valahogy kint maradni, akkor kint maradok, keresek ott valamijó jövedelmező munkát, és aztán majd fölveszem a kapcsolatokat, ez-az-amaz…Szóval teljesen ilyen ködös, kaotikus, kalandos elképzeléseim voltak az egész úttal kapcsolatban.Nem volt egy kialakult tervünk, egyikünknek sem, hogy „Jaj istenem, mostmárpedig mi azért is el kell hogy hagyjuk ezt az országot”. Mert én úgy voltam vele,ha sikerül, akkor jó, ha nem sikerül, akkor is jó. Szóval, ahogy esik, úgy puffan.Az biztos, hogy nemkívánatosak voltunk…A „másként gondolkodás”a hatvanas évek közepén leginkább a kulturális szférábankapott teret. Egyre bővült a hivatalos kereteken kívül alkotók köre.A hatalom által elutasított, a művészeti élet peremére szorult szubkultúra von-