mélyfúrások - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

Egy lépés előre, kettő hátra 119jócskán pozitív vonást, és többségük a következő időszakot, a Kádár-rendszerta magyar építészet és az építészek perspektívájából jóval kevesebbre értékeli.Véleményük erősen különbözik attól, ahogy a mai mértékadó történetírásábrázolja és értékeli ezt a korszakot, az építészettörténeti munkákat is beleértve.Tanulmányomban ezt, a „tudományos” és a „csoport”-narratíva közöttikülönbséget járom körül – és próbálom megmagyarázni.Egy szakma történetének elsődleges forrásai általában a szakmai egyesületekiratai, folyóiratai, kiadványai. Ezeken keresztül reméli a történész újra öszszerakniaz adott szakma képviselői között folytatott vitákat, rekonstruálni azönképükben, céljaikban megjelenő változásokat. Amikor azonban ezek a szakmaiszervezetek diktatúrában működnek, jogosan merül fel a kérdés, vajonmaguk és kiadványaik mennyiben a csoport érdekeit és véleményét jelenítikmeg, és mennyiben képviselik az állami hatalmat, illetve mennyiben közvetítikannak elvárásait a foglalkozási csoport tagjaihoz. Úgy vélem, az ötvenesévek társadalmi szervezetei, bármilyen névvel illették is őket, valójában az államot,illetve jelen esetben a Magyar Dolgozók Pártját képviselték. Ezért bára következőkben a különféle építészszervezetek korabeli nyilatkozatai alapjánrekonstruálom röviden a kor szakmapolitikai történéseit, ideologikus voltukatépítész-visszaemlékezések, interjúk felhasználásával ellensúlyozom. A munkaegyik megelőlegezhető tanulsága az, hogy az eseményeknek valójában nincsvitán felül álló története: a történetek hangsúlyai érintettség, életkor tehetségés szellemi színvonal függvényében személyről személyre változnak. Arra viszontalkalmasak, hogy általuk a szakmai közérzetet, célokat és hiányokat feltérképezhessük.A magyar építészetben 1945 után elitváltás történt. Mind a megépült épületekstílusában, mind a tervezőik személyében komoly változás tapasztalhatóaz előző időszakhoz képest. Az 1945 után felépülő épületek modernista stílusánakugyan voltak hazai előzményei a világháború előtt, és az építészeti kulcspozíciókatbetöltő személyek között is akadtak, akik a folyamatosságot képviselték,de a modern építészet olyan dominanciát, mint 1945 után, korábbansohasem ért el. Az építészet új irányítói, az új épületek tervezőinek zöme aHorthy-korban (sokszor érdemtelenül) marginális szerepbe szorultak közülkerült ki. A háborút közvetlenül követő újjáépítés során az állam – mint azegyetlen komoly beruházó – a legfontosabb, reprezentatív megbízásokat a baloldali(pártkötődésüket tekintve szociáldemokrata vagy kommunista) építészeknekadta. Többségük már a háborúelőtt a modernista, 17 a Bauhaus el- 17 Csak jobb híján használom a modernistaDIKTATÚRA, PROFESSZIONALIZÁCIÓ ÉS EMLÉKEZÉS –AZ ÉPÍTÉSZEK ESETE A KÁDÁR-RENDSZERREL