mélyfúrások - Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének ...

186 Évkönyv XVI. 2009KŐRÖSI ZSUZSANNAbevándorló megy, akkor annak meg kell köszönni, hogy beengedték. Pedig az a bevándorlótöbbet dolgozik, mint a ló.Állandó honvágy gyötörte, mindvégig nyomasztotta, hogy el kellett hagyniahazáját, amely számára, aki korán árvaságra jutott, a mindent jelentette. Bárboldog házasságban három gyermeket neveltek fel, sehol sem tudott igazi otthonralelni, visszaemlékezése telve van keserűséggel.Kétféle bevándorló van. Egy, aki elmegy, hogy új életet kezdjen, a másik menekül.Na, én az a típus vagyok, aki menekült. Énnekem a hazám végeredménybenMagyarország és Erdély. Én 56-ban fel akartam áldozni az életet ezért a hazáért,és árva voltam, nekem ez volt mindenem. Ez egy nagyon érdekes dolog: az árva embernekkije, mije van? Semmije, csak a hazája. […] El kellett hagynom az országot!Én kényszerből hagytam el, egy nagy depresszióban voltam. […] Engem a honvágyölt meg, ezt komolyan mondom. […] A kimenetel egy törés volt az ember életében.Egy nagy törés volt. És nagyon fáj nekem, amikor itten úgy mondják: „ó, maguknakjó!” Nem tudják, hogy nem volt jó! Nem tudják, mit jelent a honvágy. Elmentünk atemplomba, abba a katolikus templomba, azért, hogy összejöjjenek az emberek egy kicsit– mert nem vagyok katolikus. S akkor a végén elénekeltük a Himnuszt, és ottanmindenki sírt. És ezt nem tudják az emberek. Nem tudják, mit jelent hontalannaklenni. Mert hontalan az ember.A mindvégig erős honvágyát olykor-olykor talán enyhítették az Angliábanélő magyar közösségek (följártak Londonba a Szepsi Csombor Kör előadásaira,a magyar klubba, magyar szilveszterekre), de meg nem szüntették.I. J. (1929), az ötvenhatos disszidens Angliába ment, a birminghami egyetementanult, vegyészmérnöki végzettséget szerzett. Visszaemlékezése szerintéletét a munka és rövid idő alatt tönkrement házassága következményei töltöttékki. Az interjú kint töltött éveket felölelő része szinte teljes mértékben ajómód megteremtéséről, az anyagi javak gyűjtéséről szól. Látszólag beilleszkedett,angol nőt vett feleségül, élete, életmódja nem tért el az angol átlagpolgárétól.Bár az interjú egy pontján azt mondta, hogy az angolok befogadták,mégis elő-előbukkan, mennyire hiányzott neki az a régi, családias légkör,amelyben oly otthonosan mozgott egykor Magyarországon. Barátai nem voltak,sem a munkahelyén, sem a civil életben.Én nem akarom kritizálni az angolokat. Mert hát azok befogadtak. Elfogadtak,nem éreztették, hogy idegen vagyok. Tíz év után azt mondták, most már ide tartozolhozzánk. […] De nagyon hiányzott az, hogy beszélni a családról, politikáról, kivagy, honnan jöttél. Azt mondták, te már angol vagy, úgy csinálj, mint mi. Aki Ró -má ban él, úgy viselkedjen, mint a rómaiak!